|
| NAGY BUTA HAL 1. |
| |
Mehetek a Nagy Buta Halhoz - gondolta a lány és lerakta a telefont. Már előre utálja az üres, semmitmondó párbeszédet, a protokollt, ami udvarlásnak kevés, ismerkedésnek felszínes.
Ha valaki az aktust akarná így bevezetni, ha rajta múlna, arra sosem kerülne sor. Pedig a Nagy Buta Hal korrekt… és elsorolja, hogy telt a napja, munkával, hát mi mással, csupa unalmas, száraz dolog, sehol egy „úgy érzem” kezdetű mondat… és még a reggeli pirítós ropogósságát is több mondatban ecseteli.
És hogy mit vett fél áron. Aztán a pirítós méltatása és az akciós mikrosütő közt félúton felugrik a bőrfotelből és mindenféle átmenet nélkül a meglepődött lány szájába tuszkolja a farkát.
Bocsánat, uszonyát.
Nem friss az illata. Ez annyira hús és vér dolog, annyira állatias, annyira lealacsonyító, hogy a lány úgy gondolja, jelen pillanatban nincs lelke. Vagy ha van is, hát most szégyelli magát, ezért olyan picivé zsugorodik, mintha nem is lenne. Csak egy teste van, nincs egyebe, csak egy test, melyet arra használ, hogy pénzt keressen vele.
Elhangzik párszor, hogy „gyerünk csináld, ez az”… aztán elkezdi ecsetelni, melyik plazmatévét nem szabad megvenni.
- Ne hagyd abba, csináld, most olyan jól csinálod!
A lány orrát megcsapja az áporodott herezacskó szaga, a zacskón undorítóan hosszúra nyúlt ősz szőrszálak lógnak…
- Majd nézünk szexfilmet, ha jössz – nyögi a Nagy Buta Hal.
- Hát persze - gondolja a lány, és érzi, mennyire furcsa a múló idő nyoma ilyen testközelből.
Szájközelből.
Mert a szájába szőrszál kerül, ami nagyon zavarja, de nem akarja félbehagyni a dolgot. Még annyi időre sem, hogy kihalássza, mert érzi, hogy a Nagy Buta Hal lassan letejel. Már kezd nedvesedni az uszonya vége… a lánynak hirtelen a cápauszonyleves jut az eszébe, széles mosolyra nyitná a száját, nevetne. Ám ez itt most nem a humor ideje, mert mosolyogva nem lehet szopni. Türelmet színlelve folytatja tovább, mert aki türelmes, az hamarabb végez.
A Nagy Buta Hal végre a csúcs közelébe ér, amikor rákezdi a telefonja. Egy ismerős dallam, rendületlenül. A Nagy Buta Hal bezzeg nem némította le - gondolja a lány. Nyögés, eltorzult arc, fröcsög a sűrű, fehér sperma, bőven jut a lány szájába, arcára, miközben rendületlenül szól a Für Elise.
Aki belecsöppen ebbe az ősi mesterségbe, rövid idő után azon kapja magát, hogy kategorizálja az embereket. A lány rájött, hogy mindezt önvédelemből teszi. Mert ne gondolja senki, hogy rá nem lesz hatással ez a lélekölő munka. Ha kategorizálsz, minden kuncsafthoz kialakíthatsz egy megfelelő viselkedést. Ez a viselkedési profil megvéd a kellemetlen helyzetektől és nem veszed úgy a szívedre a dolgot.
Itt van például a Nagy Buta Hal… aki nagy, mert nagynak hiszi magát… hát hagyjuk meg ebbéli hitében - gondolta a lány - buta, mert semmi más nem érdekli az életben, csakhogy felhalmozzon mindent, amit csak lehet, mindent, amire tulajdonképpen az égvilágon semmi szüksége nincs… vagy amiben hasznot lát, amiből pénzt tud csinálni, hogy aztán elkölthesse újabb haszontalan dolgokra.
És két dolog miatt hal. Egyrészt úgy vergődik a világban, mint a partra vetett hal. Csak tátog, levegő után kapkod, hogy mindent elérjen, amit csak lehet. Mégsem veszi észre, hogy nem jut levegőhöz, mert ezek a dolgok egész egyszerűen nem tehetik őt boldoggá.
Másodszor azért hal, mert nem lát az orránál tovább. Ugyanúgy lát, mint egy hal a vízben. Csak a vízben lévőt látja meg, csak a lételemébe tartozót. Ha a vízbe begyalogol egy mezítlábas horgász, a hal csak két csupasz lábat fog látni.
- Milyen furcsa lény! -gondolja a hal. És mindig ketten vannak.
A lány pontosan tisztában volt vele - valójában a kuncsaftok kategorizálásával kezdődött - hogy nagyon sok ember tényleg így szemléli a világot. Csak azt veszi figyelembe, amit közvetlenül lát és tapasztal és csak abban tud hinni. Mert fél, hogy összetéveszti a dolgok mögé látás képességét holmi tévútra vivő illúziókkal.
A Nagy Buta Hal könnyen kezelhető – rémlett föl előtte -mert pontos körvonalai vannak, hogy mit vár el a pénzéért… az aktus előtt, az aktus alatt, majd utána. Mármint milyen viselkedést. Nem látsz rajta sem elégedettséget, sem elégedetlenséget, mert tipikus fogyasztó.
Csak szexet akar. Neki mindegy, milyet, csak szex legyen. Még azt is pontosan tudja, hogy az áru minősége változó. Ugyanaz az áru sosem ugyanolyan. Ám azt már nem gondolja tovább, hogy miért van ez így: hogy az áru nem csak testből áll. Mert az áru lelkiállapota, ami változó. De egy jó áru nem engedheti meg magának, hogy egy olyan zavaró dolog, mint holmi lelkiállapot, lerontsa a szolgáltatás minőségét.
Szexet akarsz? Megkapod. Tiszta üzlet. Egyik sem vár se többet, se kevesebbet.
Itt a pénz, itt egy test, elégítsd ki, tedd boldoggá… de csak a testet.
Valószínűleg félelemből teszik mindezt - okoskodott a lány - azért nem engednek közel senkit, mert úgy kiderülne, hogy nekik is van lelkük, amit pénzért nem tudnak jobbra cserélni. |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
