|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Barbár |
|
Szívében tűzzel jött a Barbár, lelketlenül Hitte ős-erejét, s hogy rá más sors kerül Addig harcol, addig lesz kemény Míg valóra nem válik e nagyszerű remény Majd egy napon, egy hosszú éjszakán Magába fordult, mint sohasem talán Istenem! Én érző lény vagyok! S harsonát fújtak fenn az angyalok Ekkor született új vágy, új remény S rájött a Barbár, nem erős, ki kemény Mert ki rideg, az könnyen megtörik S bennsőjét folyton kétségek gyötrik De ki mindig a szeretetre hajlik Annak otthonában békesség zajlik Szívében a Tűzzel, a Barbár megpihent Látta régvalóját, mint esendő idegent S egy angyal súgott a fülébe vigaszt: Nézd fiam, ezt a gyönyörű tavaszt! Minden perc egy új reményt fakaszt Nézd hát és érezd, Saoma fiam... És élj tovább szépen, mostmár boldogan! |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|