|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Felhővers |
|
Fényes, mély égbolt Olyan kék, mint rég volt S apró felhőfodor, mint foszló kalács, bennem képeket idéző látomás:
Hová lesz az Idő e hatalmas ég alatt? Az elolvadó foszlány egyetlen perc alatt nyomtalan múlik el... Engem mégis érdekel:
Hová tűnt a gyermekkori égbolt? Hová tűnt el minden, ami rég volt? S lesz-e majd minden úgy, mint hajdanán? Lát-e még felhőt, eget az unokám?
Lesz-e még "szőlő és lágy kenyér"? S nem hal ki a szerető szenvedély? Az arcodat simító hűs tenyér, minden mozdulata szívedig elér...
Hogy örökké éljen minden pillanat, mint céltalan felhők a magas ég alatt Bár szelek szárnyán szétbomlanak De emlékük örökké megmarad... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|