Harminckettes fórum
Ez itt Az Ön reklámjának a helye!
 
-FÓRUMOK-
Belföldi hírek
Határon túli hírek
"Sarkok"
Minden más...
Kertészkedés
"32-es" fórum
Új "32-es" fórum
Segítség az Új "32-es" fórumhoz
Belépés Új "32-es"-be
   
 - Archivum
2005
2006 I. félév
2006 II. félév
2007 I. félév
2007 II. félév
2008. év
 - Képgalériák
100/2
Akela 1.
Akela 2.
Amadeus 1.
Amadeus 2.
Csuhás 1.
Csuhás 2.
Docky
Gazember
Gondolkodó
János Gazda
Jumi
Ketrin 1.
Ketrin 2.
Mikulás
RH 1.
RH 2.
AKI...
 - Irodalom
Amadeus  [ 10 ]
Atom Manó  [ 14 ]
Csuhás  [ 24 ]
Esthajnal Blogja  [ 4 ]
Gondolkodó  [ 6 ]
Saoma  [ 179 ]
Sven  [ 8 ]
VN  [ 37 ]
AKI...  [ 58 ]
Pumukli  [ 5 ]
Szivárvány  [ 45 ]

- Letölthető zenék
 
Adminisztrációk
-HASZNOS-
Menetrendek
Térképek
Időjárás
Veszprém és környéke a vmeteo.hu-n
Budapesten a hőmőrséklet
Click for Budapest, Hungary Forecast
VALUTAVÁLTÁS
=
Ingyenes vírusvizsgálat
Scan your PC
Minden jog fenntartva!
 
 

TALÁLKOZÁS VANILLÁVAL (részlet)
Augusztusi verőfényes nap volt, egy soha véget nem érő, tüzes nyári nap, amely bágyadt, félálomszerű képek sorozataként égett az emlékezetembe. Finoman vezettem akkor, egészen lassan, jobban figyeltem a halkan áramló, meditatív zenére. Éreztem, hogy egy ilyen furcsa, álomszerű napon nem lehet rohanni, nem szabad rohanni, mert talán semmi sem fontosabb most annál, hogy kiélvezzük a pillanatot.
A nap már az égbolt szélére ért, késő délutánba hajlott az idő, péntek délutánba, amikor rengeteg hívás szokott lenni… de most nem így van, a telefon órák óta alig csörren, talán mindenkit elaltat ez a délután, a színeivel, a hangulatával… mintha most élne mindenki igazán.
Aztán eszembe jutottak az elmúlt órák eseményei: megint túl vagyok egy üzleten, túl vagyok a testiségen, mert egy jólszituált hapsi meghágatta velem a feleségét, egy átlagos, negyvenes nőt. Hamar nedvesedő, értelmiségi nő volt, aki sokszor és hangosan élvezett, a férje pedig teljesen be volt indulva attól, ahogy egy idegen hímtag ki-be jár a nejében. Már rég nem gondoltam semmit erről az egészről.

Lassan elértem a déli lehajtót, és egészen lelassítottam. Valahogy nem volt kedvem hazamenni, legszívesebben csak csavarogtam volna céltalanul, amerre visz az út, ameddig visz az út, mert minden mindegy volt… és mert nagyon szép volt ez a délután.
Megláttam néhány lányt az út szélén, lenge öltözetben, és elmosolyodtam… ők ugyanazt a portékát árulják, a testüket árulják, ugyanúgy, mint én… és ugyanúgy integetnek nekem, mint az összes autósnak, bennem is újabb potenciális kuncsaftot remélve.
Aztán ahogy elhaladtam mellettük és elmúlt ez a pillanat, sajnáltam, mert rájöttem, hogy egyszer, csak egyetlen egyszer szívesen beszélgetnék egy ilyen útszéli lánnyal… mert jó volna elmondani neki, hogy pontosan tudom, hogy élnek, mit éreznek, pontosan tudom, mit élnek át nap, mint nap. Mert jó volna végre beszélgetni valakivel erről az egészről.

Aztán távolabb az út mentén feltűnt az a vékonyka lány, nem volt rajta semmi feltűnő, semmi extra és talán kevésbé volt kihívó, mint az összes többi nő.
Máig sem tudom, milyen erő hatásának engedelmeskedve, de úgy éreztem, most nem eresztem el ezt a pillanatot, nem hagyom, hogy üres múlttá váljon és bekerüljön a többi „mi lett volna ha” emlékeim közé, mert elegem kezdett lenni ezekből a „mi lett volna ha” kezdetű sztorikból. Néha úgy éreztem, hogy lassan csak abból áll az életem, hogy ezeken a „mi lett volna ha” sztorikon rágódok. Az elszalasztott mostokon.

- Szia, mennyi?
- Francia három, dugás … - válaszolta a lány egykedvűen. Semmi többet, mert ennyi volt, ami két rágógumi csámcsogás közé még épp belefért, de ezt is csak téblábolva, kezeit lóbálva mondta, mint akinek minden mindegy, mintha el akarná terelni a figyelmet arról, miért áll itt valójában.
Végignéztem rajta, úgy százhatvan centi lehetett, vékony, hosszú combú, fehérbőrű lány volt, merészen ívelt szemöldökkel. Nemes metszésű orrához jól illett vörösre festett, vállig érő haja. A halvány, tompa szempár mélyén valami ősi szomorúság sejlett föl előttem. Egyszerűen volt öltözve, mégis nőiesen, szűk fölsőt viselt, farmer miniszoknyával. Nem volt benne semmi kurvás, és éreztem, hogy nem túl rég űzi ezt a mesterséget. Az arca természetes szépséget sugárzott, és nem illett hozzá ez a flegma stílus. Talán így védekezett.

- Beszélgetés nincs, mert figyel a pasim. Na mi legyen, megyünk?

Dimbes-dombos földúton haladtunk a közeli erdő felé, néha leért a kocsi alja, néha egy nagyobb fűcsomó súrlódott hozzá. Több száz métert haladhattunk, hatalmas porfelhőt hagyva magunk után, amikor a lány jelezte, hogy itt már jó lesz.
Befordultam a ritkuló bokrok közé, és előkerült egy régi pléd a csomagtartóból. Leterítettem.
A megbeszélt összeget odaadtam, majd a lány egy halom, gyűrött gumit vett elő a szoknyája zsebéből, és mintha csak kártyázna, az orrom elé tolta:
- Itt van óvszer, válassz: sárga vagy zöld. A piros már elfogyott.
Akkor az villant át az agyamon, hogy talán csupa olyan férfival ment el, akik szeretkezés közben szeretik nézni a hímvesszőjüket, ahogy ki-be jár a lányban, miközben az arcát fürkészik, hogy vajon jólesik-e neki, és talán zavarta volna őket, ha az nem testszínű…
A lány lassan, természetesen vetkőzött le, ruháit egy kupacba hajtogatta és ott ült anyaszült mezítelenül, felkínálkozva. Kissé feltámadt a szél, amitől libabőrös lett és a mellbimbói megkeményedtek. Ezt hirtelen roppant erotikusnak találtam, és bár eredetileg beszélgetni lett volna kedvem, most mégis azon kaptam magam, hogy villámgyorsan vetkőzök.

- Feküdj hanyatt.

A lány fölé hajoltam, akinek enyhe vanília illata volt. Valahogy meglepett ez az illat, valahogy nem illett ide… de az illat mégis ott volt. Talán előbb vártam volna testszagot, vagy valamilyen parfüm illatát. Érzéssel a számba vettem, megnedvesítettem, majd körkörösen nyalogatni kezdtem, hol az egyik, hol a másik bimbót. Türelmesen, érzéssel csináltam egy darabig, amíg mindkét bimbó meg nem keményedett, és égnek meredt, mint két apró, vulkáni csúcs. Ám éreztem, hogy valami nem az igazi. Abbahagytam. A lány szinte élettelenül feküdt. Csak egy darab hús volt, egy formás női test, semmi más. Végigsimítottam, végigcirógattam.

- Valami baj van? – kérdezte meglepődve a lány, ahogy abbahagytam.

Válasz helyett ismét fölé hajoltam, és a melleitől lefelé haladva végigcsókoltam a testét, a hasát, a köldökét, egészen az enyhén, de izgatóan borostás szeméremdombig. A lány hagyta és beleborzongott… de aztán mégis úgy gondolta, hogy térjünk vissza a jól megszokott kerékvágásba. A kezével lenyúlt és magába illesztette a hegyét.
Szűk és száraz érzés következett, aminek semmi köze a szeretkezéshez. Szinte rögtön gyorsított volna, talán, mert ehhez szokott hozzá, talán, hogy minél előbb túl legyünk az egészen, és visszamehessen az út szélére, újabb kuncsaftot remélve. Ám felkavarta, meglepte az érzés, hogy nem mindenki ront ajtóstul a házba.

Ismét abbahagytam. Benne voltam a lányban, mozdulatlanul, és az arcát néztem. A szemeibe néztem. Olyan mélyen, amilyen mélyen csak lehet… ahol már nem lehet hazudni.
Lassan moccantunk, mint mikor valaki belép egy házba, ahol még sosem járt azelőtt. Lassan átvettünk egy közös ütemet. Csak néhány percig tartott, de ebbe a pár percbe is belefért minden apró mozdulat, minden apró csavar, minden apró rezdülés… és minden apró, orgazmus nélküli gyönyör. Aztán mintegy varázsütésre, mindkettőnkben egyszerre tudatosult a helyzet, ami nem erről szól: a pénzről szól, a húsról, és a kiéhezett pasikról.

- Beszélgessünk. – mondtam csendesen.

A lány szemei lassan tágra nyíltak, meglepődést tükröztek: itt van ez a félbehagyott aktus, amiről azt érezte, hogy már majdnem szeretkezés volt… és itt van ez az idegen srác, aki olyan más… és ráadásul olyasmit szeretne, amit talán még sosem kértek tőle eddig: beszélgetni. Várakozással tekintett rám.
- Mondani szeretnék valamit, amin talán meg fogsz döbbenni. Amit talán nem fogsz elhinni, mert annyira abszurd, annyira logikátlan… és talán ezt az egészet emiatt akartam. Én ugyanazzal foglalkozom, amivel te.
Nehéz csend telepedett ránk, valami szavak nélküli, időtlen csönd, ami lassan burokként borult ránk, és ki tudja, meddig tartott volna, ha fel nem támad a szél.
- Ezt nem mondod komolyan… - kezdte szaggatottan. Láttam, ahogy szinte megfordul vele a világ, talán, ahogy eszébe jutott, hányszor érezte már úgy, hogy a pénzen túl, a munkáján túl, mintha csak azért állna itt minden nap, mert valami hasonló, meglepő találkozásra vár.
- Még sosem álltam ezen az oldalon, és nem fizettem a szexért. – folytattam –
Mindig nekem fizettek érte. Ahogy ma is fizettek érte, mielőtt találkoztunk… - és részletesen elmeséltem a délutáni kalandomat. Elmeséltem, mennyire elkeserítő volt, ahogy nem éreztem semmit, csak a meggyűrődött gumi monoton dörzsölődését, ami bizarr módon a felajzott férj lihegésével keveredett.
- Elszaladt az idő. Menjünk. – mondta szomorúan és felkelt mellőlem.
Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna, mert egy percig még az eget bámultam, ahogy kékjébe lassan bordó csíkokat fest az alkonyba forduló nap, és a szélén furcsa, valószínűtlenül színes felhők sodródnak, mint egy nagy, olvadó gyümölcsfagyiban.
Olyan gyönyörű lehetne minden… - gondoltam - talán beszélnünk kellene az érzéseinkről, hogy visszataláljunk egymáshoz ebben a kizökkent világban. És akkor éreztem először, hogy meg kell írnom mindent, amit megtapasztaltam.

Álmatlanul forgolódtam, mert úgy éreztem, képtelenség szavakba önteni bármit az eddigi életemről. Pontosabban képtelenség azt úgy visszaadni, hogy hiteles legyen, ne csak egy makett, egy helytelen arányokkal rendelkező, torz másolat, amelyből szaftos sztorikat ragadok ki nagy kefélésekről, őrült pornófilm forgatásokról, aztán természetszerűen azt várom az olvasótól, hogy kikerekítse és hozzáképzelje a többit. Ez a dolog már Saint Exupéry-nek sem sikerült a Kishercegben, amikor a gyermekkorában rajzolt óriáskígyójára mindenki rámondta, hogy az egy kalap, mert kinézetre tényleg inkább egy kalapra hasonlított, ahogy lenyelte az elefántot.

A felnőtteknek már kevésbé van fantáziájuk, valami kikopik az idegrendszerükből, elfelejtődik, ottfelejtődik, mint a sok színes gyermekjáték a kertben, kifakítja őket a nap, elmossa őket az eső, besározódnak, pókok, hangyák, bogarak másszák meg őket, beléjük költöznek, aztán amikor nyár végén az anyuka lemosná őket, megundorodik az ott tekergő, nyüzsgő lényektől és inkább a kukába szórja mindet.
Gondoltam, én nem szórom a kukába ezeket a színes, ottfelejtett játékokat, de nem is őrizgethetem őket életem végéig lelkem spiritusszal töltött dunsztosüvegében, mint a valóság egy-egy preparált szeletét. Picit megszédülök ugyan, amint felpattan az üveg, megcsap a spiritusz szaga, majd az orrfacsaró bűz, de már nem tudok undorodni, mert túl vagyok rajta, túl vagyok önmagamon, mert nem kell, nem kellene undorodnunk semmitől.

Nem akarok grandiózus íveket, ahogy más könyvekben szokták, nem akarok kioktató meséket, burkolt tanításokat, vagy bármiféle elmarasztalást, amit aztán fokozatosan torzítok, nagynehezen, hajánál fogva előrángatott módon fókuszálok egy tőlem elvárt feloldási pontba. Nincsenek feloldási pontok.

„Ahhoz, hogy valakit fel lehessen szabadítani, a másik ember teljes életére lenne szükség. Ténylegesen ilyen nincs. Senkit sem lehet önmagától megmenteni. S a bűnök. Sohasem tud az ember olyan forró lenni, olyan szégyenben égni, a jóhoz olyan közel lenni, a tisztaságot annyira kívánni, mint amikor hibát követ el. Mindez van. Olyan félelmetesen és elérhetetlenül, mint a téli éjszakában az Orion. Olyan kérlelhetetlenül és őrületmentesen.”

A világ pedig egyre őrültebb, így számtalan lehetőséget kínál arra, hogy hibázhassunk. Közben valami kikopik az idegrendszerünkből, ahogy a világ belénk hatol, lyukacsossá teszi az agyunkat és bombázza nap, mint nap, eltompulásig, elhülyülésig, lerongyolódásig.
Aztán a múltba visszanézve önmagunkat keresnénk, de ezen a szitaszerű dolgon át már semmiképp nem kapunk egy egységes képet, csak foszlányokat, érzeteket, amikhez évről évre rétegenként tapad hozzá minden lelki genny, amiről mindig azt hisszük, hogy már semmi közünk hozzá. Pedig mindannyiunkban élnek olyan mesék, múltunk elfeledett meséi, melyek igazi mondanivalója mindig csak később tudatosul bennünk...
2006.08.09 - 20:31
 
 
 
Fórumok
Saoma írásai:
Összes írás: 179,
Ez a 179.


| Tovább
Tűzfolyam
Kis világ
Nézőpontok
Nem értem
Csöndmagány
Elsárgult világ
Angyaltánc
Sum
Mondd...
Vergődő szív
még...
Falanszter
Kristálykalapács
Kiürült a tér
Szemeiden át
Álmodjuk tovább
Fájdalmatlanul
Tél
Néha
Másképp
Egotika - III
Szobraim
Inkubátor
Álom
Ezüst hajnalok
Égi lézer
Pergődob
Körénk ült a csönd
Egotika III
Aludni tér
Szunnyadnak a fák
Szikrázik az égbolt
Eső mossa el
Csonkavers
Szeretlek (2003)
Szemeidben élek (2003)
Érintés nélkül (2003)
Intő - magamnak (2003)
Magány (2003)
Kell valami
Hússzínű nyár
Sosem volt másvilág
Valami kimúlt
Látomás
Lapuló semmi
Magamra hagy az idő
Csak lenni és tenni
Csókízű szél
Tükörszív
Tudod, az éjjel...
Tűzbe nézek
Újra ősz
Valami semmi
Nem tenném másképp
Mézszínű nyarak
Csak élet
Lélektorony
TALÁLKOZÁS VANILLÁVAL (részlet)
GYÖXI (részlet)
LOVE SOCIETY (részlet)
A NÉVNAP (részlet)
DEBRECENI FILMFORGATÁS (részlet)
NAGY BUTA HAL 2.
NAGY BUTA HAL 1.
VANILLA - félig ördög, félig angyal (részlet)
VANILLA - A KEZDET (részlet)
VÁLTOZÁS (részlet)
Tündéralagút
Vajon mennyi...
MINT NARANCSBAN A KÉK
ÚTON
Ungarikum Subjectiviti
FELLEG MOSSA EL
KUNDALINI
MEGÖL A NYÁR
AZ EMBER SZABAD
AZ AZONOSSÁG TÜKRE
MOSTJAIM
SZINGULARITÁS
Muszáj
Mennyi még?
Egyszer...
Iskola
Felhővers
Valami reszketeg fény
Más-világ
Jó napot!
Húron pendülni
1000 év sóhaj
Ébren lenni
Saoma feat. Symbian
Az élet egy tükör
Múlt-Jövő
Arcod rajzolom
Hanyadt maradt pillanat
Kedves, odvas ág...
Nyeszlett, koszlott percek
Húsvét
+++Lazaronak+++
NYOLCADIK
HETEDIK
Barbár
Néha oly szép
Lepedőn vérfolt
Önmagad
Egotika 2.
Emléxilánk
Egymásnak vagyunk
Elszakadás
Üsse kavics!
A Mindenség mosolya
Angyalok vagyunk
Tél
Lángoló Ige
Forduló Idő
Csendkovács
Ötödik
NEGYEDIK
HARMADIK
MÁSODIK
ELSŐ
Szikrázik a fény
Csönd fáj bennem
Korszakváltás
Napnyugta
Mantra
Semmi lettem
Szívem mosolya
Remény, magány
A múlt
Elmúlás
Valaha Istenek voltunk...
Leckék
Múltamba túrva...
Füst, Lélek, Hamu
Jégfény
Ének az esőben
*40*
Fázik a szívem
Piciny csillag
Lassú Fény
Emlékezz velem!
Valami kósza szellő
Érzés
Régi érzés
Sír bennem a csönd
Lehetek bármi
Magány
Igazgyöngy
Lehetnék...
Angyal szállt
Élet
Eltelik az élet
Angyalszív
Mi a szerelem?
Vágy
Kis patak
Vándor
Újra enyém
Ráncok
Purgatórium
Nélküled
Mióta
Jövő
Ha Új Kor Jön El
Fáradt lélek
Eljött az ősz
csalódás
Idegen fellegekben
Szigorú Szeretet
Földöntúli fény
Ég veled!
Megjelöltelek
Ima
Magok
Nyár
Bambán
Áll az Idő
Szemeidbe nézve
Letöltések száma: 7396
2009. október 12. óta.
Játsz Euró milliókért!

Partner azonosítószáma:
5F5S
Szerszámgépek, kéziszerszámok értékesítése, kölcsönzése,
gépjavítás


-PARTENEREK-
 
-STATISZTIKÁK-
freestat.hu

Statisztikánk
[ Kezdő, Új f órumok, Galériák,Kárpátaljai települések, Webmester]