|
DEBRECENI FILMFORGATÁS (részlet) |
|
A lenyugvó nap vérvörösre festette az égboltot a Hortobágy felett. Az árnyékok lassan megnyúltak, ahogy alkonyba fordult a táj. Csak néha hallatszott néhány távoli kutyaugatás. Mozdulatlan, időtlen csend kezdett rátelepedni mindenre. Az apró tanyán néhány furcsa, táncoló árnyék törte meg ezt az egyhangúságot. Emberi testek körvonalai rajzolódtak ki, ők vetették ezt az absztrakt árnyékot, miközben egy távoli kutya rendületlenül ugatott.
Abbahagytuk.
Kihúztam a szerszámomat és izzadságtól fénylő testtel szuszogtam. Előttem egy formás leányzó szemérmetlenül tolta ki a popsiját, kivillantva rózsaszín, kitágult vagináját és popsilyukát. Végre az alsó srác is némi lélegzethez jutott. A producer használt autógumikat fűzött föl egy vasrúdra, mi pedig a gumik tetején feküdtünk, más-más testnyíláson hatolva a lányba.
- Szétdugod a seggem. Ennél szarabb pózt ki sem lehet találni. – lihegte a lány. - Majd alig mozgok, te pedig csak a hegyével csináld. Ha percenként megállunk, sose végzünk. - Gyerekek, ne szarakodjatok már, meg lehet ezt csinálni. – kezdett idegeskedni az operatőr - Ha lemegy a nap, már nem lesz elég fény a kamerának. Gondolom, nem akartok itt aludni.
Újra nekifogtunk, kőkeményen. Már rég nem éreztünk egymás nemiszervéből semmit. Nem éreztünk kellemes bizsergést, nem éreztünk vágyat, sőt, egyre kellemetlenebb kezdett lenni ez a száraz, dörzsölő érzés. Persze, lehetett volna izgalmas, itt a természet lágy ölén, de a pornó nem erről szól. A pénzről szól. A gázsiról. A nyakatekert pózokról. Ami kamerával látható, felvehető. És arról szól, hogy mekkora a farkad és áll-e, amikor kell. Vagy mekkora a melled, milyen az alakod, szép-e az arcod…
Meddig?
A lenyugvó nap bearanyozta a tájat, lassan bíbor köntösbe öltöztetve a fák lombjait. Langyos esti szellő támadt, talán délkeleti, selyemként borzolva a puszta gyér füvét. S az a kutya még mindig ugatott, kitartóan, bele a pusztába, a semmibe, ott visszhangzott mindannyiunkban, tompán, idegesítően.
- Rendben van, ezzel megvolnánk, jöhet a spricc. Térdelj le - szólt a lánynak a kamerás - ti pedig szépen két oldalt álltok, aztán arcra, szájba mehet. De próbáljatok igyekezni, mert öt perc és lemegy a nap.
Elkezdtük hát mindketten. Reménytelennek tűnt ebből az érzéketlen, injekcióval merevedésre késztetett valamiből, öt perc alatt kicsalogatni bármilyen anyagot. Miközben a napkorong lassan egyre lejjebb csúszott, megérintve a horizontot, amitől megpendült bennünk valami kétségbeesés. Már úgy vertük, mintha az életük volna a tét. Lázasan kutattunk az erotikus fantáziáink között, sorra felvillantva minden képet vagy érzést, ami hozzásegíthet minket a sikerhez. De mi lehetne az, ami túltesz a pornón? Hisz mindent megtapasztaltunk már, ami erotika és szex. Egyre gyorsabban vertem, becsukott szemmel, már elzsibbadt a karom, a homlokomon izzadtságcsöppek gördültek végig - túl lenni rajta, meg tudom csinálni – csak ezek jártak a fejemben. Közben egyre perverzebb képek és gondolatok kavarogtak bennem, melyeket segítségül hívtam a tudatalattimból.
Volt egy ártatlan arcú, fiatal lány, aki hanyatt fekve egy nagy vibrátorral végzett önkielégítést. Érdekes módon folyamatosan változott a kép, a vibrátorok egyre nagyobbak és vastagabbak lettek. Még a színük és az alakjuk is állandóan változott, de a méretek csak nőttek, folyamatosan, miközben a lány egyre jobban élvezte a dolgot. Az arca eltorzult, ahogy élvezett, egyre vadabbul, már nyoma sem volt annak az angyali arcnak, szertefoszlott az ártatlansága. Egyre kiéltebb lett, rámenősebb, és az egyre vastagabb vibrátorok csak jöttek, sorra, a lány csak élvezett, az arca egyre kurvásabb lett, egyre perverzebb, úgy tűnt, hogy már sosem lesz vége, már extrém, kar vastagságú hímtagot gyömöszölt volna magába. Rámpillantott:
- Gyere, dugjál meg!
Földöntúli mélységű szemeiből mintha egyenesen az ördög nézett volna vissza rám. Én pedig semmit sem éreztem már, miközben megijedtem attól a nem e világi szempártól, megundorodtam ettől a fantáziától… ami valószínűleg annak a mocsoknak a tudatalatti hordaléka, amit hosszú évek alatt a szexiparban megtapasztaltam. A lelki genny.
- Gyere, dugjál meg!
Úgy éreztem, ha a valóságban behatolnék abba a végtelenségig kitágított vaginába, hát nem éreznék semmit. Ahogy az a szempár is tulajdonképpen a semmibe vezet.
- Gyere, dugjál meg!
A perverz álomkép egyre kétségbeesettebben, dühösebben követelte a falloszt, agresszív lett és egyre visszataszítóbb. De a monoton kutyaugatás visszarántott a valóságba. Mély levegőt vettem, magamba szívtam a pusztaság illatát, szemhéjamon át érzékeltem a lenyugvó nap vöröslő fényét, és a langyos esti szél, mint egy érzéki szerető finom ujjai, végigsiklottak a hátamon. Beleborzongtam, mennyire jó érzés élni… ha vannak érzéseink.
Arra gondoltam, most átadom magam ennek az érzésnek és elképzelem, milyen jó lenne itt kinn szeretkezni. Lassú, finom mozdulatokkal jutottam a csúcsra, ömlött, fröcskölt belőlem a forró sperma, miközben üvöltöttem. A sikerélménynek, vagy a megszabadulás érzésének szólt ez az üvöltés, mintsem az orgazmusnak, mert szívem szerint csak csöndben elélveztem volna. Eltelt néhány üres pillanat, mert hát mit lehet tenni, mit lehet mondani elélvezés után? Sűrű lett a csönd, időtlen. A kutya is elhallgatott és a lenyugvó nap utolsó sugarai lassan kihunytak. Hazamegyünk. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|