|
NAGY BUTA HAL 2. |
|
Megint itt ül a Nagy Buta Hal bőrfotelében, aprósütemény, és egy pohár ital kíséretében. Mostanában egyre sűrűbben találkoznak, és a lány szentül meg van győződve róla, hogy valami igen fontos dolog zajlik a Nagy Buta Hal életében. Mintha csak azért találkoznának, mert a lánynak valamit el kellene mondania a Nagy Buta Halnak, el kellene mondania valamit, amivel segíthet neki, talán éppen azokat a dolgokat, amelyeket eddig a Nagy Buta Halról gondolt és amiket mindvégig magában tartott.
- Beszélgessünk. A Nagy Buta Hal egész bizonytalanul, félve mondta mindezt, majd a kikapcsolta a telefont.
- Miről szeretnél beszélgetni…? - aztán már csak hozzágondolta: Nem vettem semmit féláron, amivel elkápráztathatnálak, néha vásárolok pár dolgot, amire szükségem van. Beszélgessünk arról, hogy már számtalanszor meg szerettelek volna kérni, hogy a golyóidról vágd le a szőrt, mert azontúl, hogy engem piszkosul zavar,neked is sokkal élvezetesebb volna, élvezetesebben tudnám csinálni, ha nem lógna folyton a számba a szőr.
A lány úgy érezte, nem érdekli, mi történik, most kimond mindent, amire az előbb gondolt: - Nem vettem semmit féláron, amivel elkápráztathatnálak, néha vásárolok pár dolgot, amire szükségem van. Beszélgessünk arról, hogy már számtalanszor meg szerettelek volna kérni, hogy a golyóidról vágd le a szőrt, mert azontúl, hogy engem piszkosul zavar,neked is sokkal élvezetesebb volna, élvezetesebben tudnám csinálni, ha nem lógna folyton a számba a szőr.
- Tudom, mert a szádba lóg. – szólt a férfi bűnbánóan. - Akkor miért nem vágtad le? - Eleinte nem vettem észre, állandóan rohanok, nincs időm magamra…aztán egyszer, amikor már végeztünk, megpillantottam a mozdulatodat… amikor a szádból kiszedted a szőrszálat. - Akkor miért nem vágtad le? - Láttam a szemeidben valamit. - Miért nem vágtad le a szőrt? - Tiszteltellek azért… mert bár a pénzért csinálod, bármikor azt mondhattad volna, elég volt… de te sosem szóltál… csodáltalak érte, hogy lehet valaki ilyen… nagyszerű. - Bárki lehet nagyszerű, ha fizetnek érte. Ha minduntalan megállok, hogy a szőrt szedegessem, neked nem lett volna olyan felemelő a szex. Csak nagysokára élveztél volna el, miközben nekem máshová is mennem kell. Azt az én pénzem bánta volna. Vagy kerestél volna valaki mást… és ne mondd nekem, hogy nem a pénzért…!
Magában viszont mást gondolt: - furcsa, de valami változik a Nagy Buta Halban… talán a gondolkodásmódja… talán épp attól változott meg, amikor véletlenül elkapta azt a pillanatot. És a lány azon kapta magát, hogy ösztönösen beszélt a pénzről, talán ösztönösen a Nagy Buta Hal megszokott gondolkodásmódja szerint válaszolt… és ha változik, hát segítsen neki kivakarnia önmagából egy valamiféle igazságot. Furcsa dolog volt ráébrednie arra, hogy egy prostituált néha többet segíthet, mint egy pszichiáter, mégis úgy, hogy azt egyikőjük sem veszi észre.
- Nem, nem a pénzért… én akkor ezt másképp éreztem. - Másképp…? - Én hiszek abban… hiszek abban, hogy a pénzen túl te pusztán csak azért voltál velem ilyen türelmes…mert egész egyszerűen azt akartad, hogy nekem jó legyen. - És ha mindkettő fontos? - Én a számba vettem a szőrt. A saját szőrömet. Nevess csak… Számba vettem a szőrt, mert tudni akartam, milyen. Nekem hányingerem lett. - Nekem is. - Akkor hittem el… hogy a pénzen túl… a hányingeren túl… valaki jót akarhat nekem. Te épp kiszedted a szőrt… rám néztél… és a szemedben megcsillant valami fény.
A lány akkor jött rá, hogy milyen jó lenne, ha így működne a világ. Aztán eszébe jutott a nyomor, az éhínség, az ellentétek, az erőszak, a terrorizmus, a betegségek, a politika, a háborúk…és az idáigi, enyhén szólva nem ideális kuncsaftjai. Miért egy ilyen szar helyre született? |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|