|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Nem maradt más |
| |
Bolyongok sután a körúton,
keresem rég kihűlt illatod...
számban érzem még az alkonyt,
és hallom csattogni a vonatot...
Ujjamat égette bőröd,
s reszketve álltam, mint egy iskolás;
könnyezve öleltél magadhoz,
szemedben szédítő volt a vágyakozás!
Hol vannak már e percek?
Elrobogtak csattogó síneken,
s nekem nem maradt más belőled,
mint még egy seb a szívemen. |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
