|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ének az esőben |
|
Reszkető jövőbe táncolt az ujjam Mágikus dallamra mozdult, valóban Mert nem földi valómat mutatta, S kutatta lelkem fegyverét S e gondolat, mi bennem megragadt Lassan hitként belőlem felfakadt Majd lázas képzelgéseim közt A múlt megszakadt
S e légüres térbe érve Értettem meg végre Mivégre jöttem Lét-re Élve: Percben, húsban, vadul Mint kiben örök háború dúl S lángragyúlt a magány
Fülemben vér dobog, alattam sár Felettem csillagok S ha szárnyamra fényük ráragyog Tudni fogod, csak érted vagyok Mert érted jöttem én: Teremtőd, A Mindenség közepén |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|