|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mantra |
|
Egyedül maradtam, s a percek peregtek Súlyos csöndben földhöz szögeztek Majd a csöndben egy édes, mágikus dallam Kezdett rezegni, bátortalan, halkan Oly szépen, mit mindig így akartam S hangulatom szárnyalt, árnyaim tova, el Éreztem, ahogy a Mindenség átölel Majd fülembe súgott gyönyörű titkokat Megszünt az Idő, megszünt a pillanat S tétova játékától lelkemben átszakadt A sosemvolt ősi gát... Pontosan láttam, hogy káprázat a világ Folytatom hát ezt az ősi imát Melyben más értelmet nyer a külvilág A szeretetlen csöndből így lesz új világ Melyben isteni valónkban mormolunk imát Szívemben a Fény, mint gyertyaláng lobog Istenem...én hű gyermeked vagyok! S ha szárnyat adtál, hát repülnöm kellene Angyalként élni...Félelem? Ég vele! Arcomat simítja a koraesti szél Ujjadként cirógat, ő is Rólad mesél Végtelen erőd átjár, szótlanul Tudatomra lassú létezés borul Elborít, átjár a végtelen Szeretet Régi önvalóm: ég veled...ég veled! Mert elbukik lassan minden régi minta A Lét örvénye már mind magába itta Annak minden tápját, éltető vizét Nem kell a világnak öncélú szentbeszéd Csak Teremtő Ember, Szerető Értelem S a homlokán nyíló, mosolygó Végtelen... |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|