|
Muszáj |
|
Azt mondják: a muszáj nagy Úr, magunkon túl kell lépni általa. Mert minden ego muszájba fúl, sürgető muszájok sorfala üvölti a holnap tetteit.
Üvöltve penderít, tovább a most szájtáti öröméből, a szabadságból, vadul, mert örök háború dúl, mióta világ a világ.
Muszájból születünk és muszájból vannak iskolák, muszájból, fejlehajtva, mint megannyi, apró hangya, bandukolsz tovább.
S ha nem lenne a muszáj, az eget bámulnánk réveteg, s hagynánk gazzá lenni az addig virágzó réteket, ostobán.
De ez volt az oskolám, bár a muszáj rámköszönt, csak bámultam naphosszat a tündöklő fényözönt, lelkem tájain.
Majd túl testem vágyain jöttem rá, máris ott vagyok, hová a muszáj űz, terel... Azóta az ősi tűz perel bennem minden muszájt. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|