|
Inkubátor |
|
Derengő tejfehér kalitka életre zár, kattanó
perc sikolt, szenvedély lök, ölbe lát,
mit magzatburok vesz körül, mint furcsa láp.
A tudat örül, nincs világ, csak álom, színtelen.
Csöndjében pihenő végtelen mésszé emészt, réveteg.
Szomjat oltó képzelet hormont mormol, szüntelen.
Lázasan, fénytelen átfordul az égbolt, dobogva nyom.
Csatornát szül, száz bajon gázol, hogy kizáruljon.
Élveteg órák gyümölcse dunnát szaggat, fényt akar.
Utat kapar, anyát kirág: tejfehér kalitka a világ. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|