|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A szó ma újra éled |
|
Ülök a dombon, s kajlán néz rám a bándi vár: -Hej, Öcsém! A szép étben de megsavanyodtál! Pennád elkopott, vagy papírod nincsen, verses kedved elhagytad egy hivatalkilincsen? A jólét gyötör, vagy gond és baj?- Így szólt a torony rám, s haj, de igaz volt mindegyik szava!
A szellemet kerékbe törte az élet; a tüne gondoltanak méreg az üzlet utáni napi futkosás.
De most a csendben, távol mindentől a feltelt lélek mégiscsak kidől, s e jobb napokat látott rom lábainál lelkem a tetszhalálból ím feláll:
-Hisz dolgom van, még írni kell! Kihűlt vágyak szavának ki felel? Ha mindenki elhagy - vagy csak úgy hiszed- léted sivatagába kell vinnem vizet!
S a szó a számon újra éled, ismét kiáltok: Látjátok, élek!
S ha nincs már senki, aki bennem higgyen, hiszek majd magamban!
S hisz bennem az Isten. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|