|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Álmaimért élek |
|
már csak álmaimért élek s az álom nyerítve száguld át a városon átsüvít deszkapalánkokon
hallgatok s velem hallgatnak a kutyák
hallgatunk
hallgat bennem az otthon üresen bámul rám a lakás s a könyvespolc széttárja karjait
szól a rádió érzelmes dalnokok vinnyogják zsebemből ki a pénzemet s erőltetik rám zsibbadt bánatuk
már csak álmaimért élek pedig tudom, hogy mindez az álom mert a léleknél többet ér a pénz mert a szeretetnél nagyobb a lustaság hogy én csupán egy talán-esély vagyok
egy megunt játék a polcon mit levesznek néha megtörölni
de hinni akarok hát hiszem engem símogatni vágytak |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|