|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Pentelle |
| |
Gyermekkoromba visznek már az éjjek,
hol a keservben is volt sok nevetés;
nem voltunk gazdagok, se szegények...
csak vétek volt, s nem bűn, a feledés.
Gyermekkoromba visznek már az éjjek:
hol az első nagy szerelmek gyúltak,
hol az első csalódások is értek...
hol a Dunaparti éjek hozzám simultak.
Gyermekkoromba visznek már az éjjek:
hol büszkén vonultam május elsején,
mikor nem kellett senkitől se féljek...
volt távalt, jövő, remény.
Gyermekkoromba visznek már az éjjek,
hol emberek közt ember voltam én,
és gyúltak este színes fények
a szökőkútban a város főterén.
Gyermekkoromba visznek már az éjjek,
a gyökerek eddig nyúlnak még;
itt éltem a legszebb kilenc évet:
régi nevén, Dunapentellén |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
