|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Mindhalálig |
| |
Embermesék - Sventől…
A Férfi minden nap a cimboráival iszogatott, és nők után kujtorgott. Az Asszonyt szükséges rossznak tekintette, - a három gyereket sem akarta, de sorban jöttek egymás után… ugyan mit tehetett volna?
Rövid idő alatt rádöbbent, hogy a házasság nem neki való, de már nem volt visszaút...
Igazság szerint szerette ő a feleségét, de csak úgy… a maga módján…
Az első időkben néha még felébredt benne a lelkiismeret-furdalás egy-egy rosszízű kaland után, de látva az Asszony hallgatagságát, vérszemet kapott és egyre féktelenebbül vetette bele magát a hajnalig tartó ivászatokba, és a néhány napos kapcsolatokba. A bőrébe beleivódott kocsmaszag, és alkalmi barátnőinek olcsó kölni-illata lengte mindig körül…
Az Asszony pedig tűrt… némán, szótlanul… Titkon sokat sírt, bántotta, hogy férje ennyire kihasználja, és megalázza, mégis úgy érezte: számára mindennél fontosabb, hogy a gyerekei családban nőjenek fel.
Az évek múltával azonban felébredt benne az undor, és a kiszolgáltatottságából fakadó gyűlölet.
A férje nem érezte, - vagy, ha érezte is, de semmibe vette. …számára annyira mindegy volt…
A gyerekek nőttek, és idővel átlátták e néma színjátékot. Nem értették anyjuk végtelennek látszó türelmét, nem tudták, hogy miattuk teszi. Apjukat megvetették, visszafordíthatatlanul meggyűlölték ők is.
A gyerekek lassan felnőttek, és az Asszonyt végre nem kötötte már semmi.
Egy napon megszólalt: - Elválok tőled!
A férfi megdöbbent, nem is igazán értette, hogy mi történik… Huszonhárom évi házasság után váratlanul magára maradt, a gyerekei sem keresték fel többé őt.
Az Asszony néhány év múlva ismét férjhez ment, új párjával csendes szeretetben, békességben éltek.
Amikor a Férfi ezt megtudta vak, és olthatatlan gyűlöletre lobbant az Asszony iránt.
Őrjöngő féltékenységgel vádolta, mert „megcsalta”, öregségére „cserbenhagyta”, és „tönkretette” az életét.
Gyűlölködése, és az évtizedeken át tartó mértéktelen ivászata teljesen kikezdte egészségét. …magányában lefogyott, tartása megroggyant, az idő múlásával már csak árnyéka maradt egykori önmagának.
…és az elmúlt húsz év alatt csak egyre magasabbra csaptak a Férfi indulatai.
Az Asszonynak ezzel még mindig mélységes fájdalmat okozott, de magába fojtotta, nem mondott egyetlen rossz szót sem a Férfira.
…az idei karácsonyon egy váratlan képeslapot kapott: „Bocsáss meg nekem, és legyél nagyon boldog! Sándor”
…félelemmel vegyes értetlenséggel fogta kezében a lapot, és könnybe lábadt szemmel merengett... …valamikor… régen… oly nagyon szerette őt…
A Férfi karácsony reggelén lett rosszul. …egyedül volt otthon, jártányi ereje sem volt, hogy segítséget kérjen...
Másnap találtak rá a szomszédok. Agyvérzéssel szállították kórházba... de már későn… Két óra múlva meghalt…
Talán, megérezte…(?)
(Budapest, 1994.) |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
