|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Ünneplés |
| |
Gyönyörű ruhába öltöztetett, megilletődött gyerekek… még nem értik, csak érzik a mai nap ünnepélyességét.
Heteken át tartó készülődések, és komoly munka eredménye: akadozó, bizonytalan, vékony kis hangon elmondott versek… de annál torokszorítóbb pillanatok ezek, alig múltak három évesek…
A teremben meghatódott szülők körfala, arcuk ragyog a büszkeségtől.
Anyák-napi dalok, rövidke köszöntők… és vége a pár perces műsornak. Az óvónők intésére az apró kis emberkék boldogan futnak édesanyjukhoz, egy-egy szál virággal a kezükben. Sugárzó arcokon cuppanó puszik, az anyák meghatott, könnyes ölelése…
A terem közepén kopott ruhában, virággal a kezében, csöpp kislány téblábol tanácstalanul. Még nincs három éves, szeme alatt iszonyú sebhely… otthon beleesett egy égő cigarettába….
Nincs, akinek odaadhatná a virágot, a családjából nem jött el senkije sem. Az óvónők észreveszik bizonytalankodását, és leültetik egy székre, hogy várjon.
A kicsi lány tágra nyílt barna szemmel csodálkozik a világra, türelmesen vár… látszik rajta, hogy nem ért a mai nap történéseiből semmit sem.
Az anyuka a műsor után egyórás késéssel, tántorgó léptekkel jön a gyerekért, elkoszlott, pecsétes ruhájával kesernyés pálinka-szagot árasztva maga körül. Évtizedes italozástól szederjes arcán bamba vigyor ül.
Az ünnepi hangulatot, és az óvónők szemrehányó tekintetét látva, kifejezéstelennek tűnő arcán egy pillanatra átsuhan az értelem. Kurta mentegetőzést maga elé motyogva áll meg az ajtóban, zavarodott tekintetén látszik, hogy felismeri a helyzetet.
A teremben váratlanul megtorpan az idő: elcsitul az ünnepi zsivaj, a hirtelen támadt csendben minden szempár az anyára, és kislányára szegeződik. A kislány megszeppenten nyújtja anyja felé a virágot, de az utálkozó kifejezéssel kikapja a kezéből, és indulatosan bevágja a sarokba.
Döbbenettől tágra nyílt szemek kereszttüzében penderíti ki a kislányt az öltözőbe, és megszégyenüléséből fellobbanó pusztító dühét zúdítja rá durván a gyerekre. Öltöztetés közben szinte levegővétel nélkül mocskolja a „rohadt kölyköt”, mert az nem tud még felöltözni sem…
Anyák napja volt…
(Budapest, 1994.) |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
