Harminckettes fórum
Ez itt Az Ön reklámjának a helye!
 
-FÓRUMOK-
Belföldi hírek
Határon túli hírek
"Sarkok"
Minden más...
Kertészkedés
"32-es" fórum
Új "32-es" fórum
Segítség az Új "32-es" fórumhoz
Belépés Új "32-es"-be
   
 - Archivum
2005
2006 I. félév
2006 II. félév
2007 I. félév
2007 II. félév
2008. év
 - Képgalériák
100/2
Akela 1.
Akela 2.
Amadeus 1.
Amadeus 2.
Csuhás 1.
Csuhás 2.
Docky
Gazember
Gondolkodó
János Gazda
Jumi
Ketrin 1.
Ketrin 2.
Mikulás
RH 1.
RH 2.
AKI...
 - Irodalom
Amadeus  [ 10 ]
Atom Manó  [ 14 ]
Csuhás  [ 24 ]
Esthajnal Blogja  [ 4 ]
Gondolkodó  [ 6 ]
Saoma  [ 179 ]
Sven  [ 8 ]
VN  [ 37 ]
AKI...  [ 58 ]
Pumukli  [ 5 ]
Szivárvány  [ 45 ]

- Letölthető zenék
 
Adminisztrációk
-HASZNOS-
Menetrendek
Térképek
Időjárás
Veszprém és környéke a vmeteo.hu-n
Budapesten a hőmőrséklet
Click for Budapest, Hungary Forecast
VALUTAVÁLTÁS
=
Ingyenes vírusvizsgálat
Scan your PC
Minden jog fenntartva!
 
 

Keserű élet

Embermesék - Sventől

Ebben az évben hirtelen köszöntött be az első tavaszi napsugár.
Az öregember vékony munkásruhában, látszólag céltalanul botorkált a folyóparton. A horgászok összesúgtak mögötte, bizonytalan járásán látszott, hogy nem idevalósi.
Az öreg nem törődött a kutató tekintetekkel, hosszas nézelődés után leült egy mindenkitől messze lévő, magányos stégre.
Órákon át mozdulatlanul, elrévült tekintettel nézte a vízen úszó vadkacsákat. Koránál jóval idősebbnek látszott. Az élet megpróbáltatásaitól ráncokkal barázdált arcán keserű könnycseppek gördültek végig.

Emlékezett…
…a volt feleségére, akit szerelemmel szeretett, s aki megcsalta, elhagyta, magára hagyva őt a négy kicsi gyerekkel… váratlanul ismét torkában érezte a döbbenet, és a félelem jeges szorítását… úgy, mint azon a napon, amikor megtudta, hogy a felesége végleg elköltözik tőle.
Emlékezett az egyedül végigkínlódott, szegénységgel, és nélkülözésekkel teli évekre. Kezdetben megpróbálta, de minden igyekezete ellenére sem tudta pótolni a gyerekeknek az anyát.

Aztán újra nősült… most már muszájból, és nem szeretetből, mert hét év után úgy érezte: segítségre van szüksége, a gyerekek nevelésével együtt járó terheket egyedül nem bírja tovább.
Vakon hitte, hogy az új asszony megadja majd a gyerekeinek mindazt, amit ő nyilvánvalóan nem tudott: az anyai törődést, a szeretetet, és a meleg otthon biztonságérzetét.
…de a már majdnem kamaszodó gyerekek megszokták, hogy egyedül élnek.
…az apjukon nem akartak osztozni, és nem fogadták el az „idegent”. …így az „otthon” nem egyszer utálattól fröcsögő csatatérré, az öregember pedig véget nem érő, őrjöngő veszekedések részesévé vált.
…nem tudott, és nem is akart igazságot tenni. Látszólagos megoldásként a munkába menekült, éppen, hogy csak aludni járt haza.

Így teltek el az évek, és egy nap döbbenten vette észre, hogy gyerekei gyűlölettel égő, lenéző tekintetével találja magát szemben.
A lelke mélyén tudta, hogy őt hibáztatják anyjuk elvesztése miatt is, de soha nem volt bátorsága, hogy hangosan is kimondja:
- Nem tehet róla! Nem ő vette el tőlük! …annak idején az anyjuk döntött így!
Soha nem volt mersze beszélni nekik a múltról, mert félt, hogy újra át kell élnie azt a kegyetlen, torokszorító, jeges fájdalmat, amely lelkében az idő múlásával sem enyhült….
Inkább magába zárta… és hallgatott...

Késő délutánra járt már az idő, a horgászok száma is lassan fogyatkozott a parton. A kitartóbbak egyre bizalmatlanabbul méregették az öregembert. Nyugtalanító érzés fogta el őket, ha kifejezéstelennek tűnő arcát, tovarévedő tekintetét próbálták fürkészni.
…de az öreg ebből semmit sem érzékelt.

Emlékezett…
… a nagyobbik lány… már kislányként is nagyon „apás” volt.
Soha nem bocsátotta meg neki, hogy újra nősült, és egy „idegen asszonyt’ hozott a házhoz.
Mintha menekült volna otthonról, korán el is költözött tőle… férjhez ment, gyereke született… …megvetését mutatván apját még az esküvőjére sem hívta meg, az unokáját sem hozta el neki soha. Az elmúlt húsz év alatt egyszer sem kereste meg, sem őt, sem a testvéreit… a mai napig még a címét sem tudja…

…a nagyobbik fiú… ő volt számára a legkedvesebb, hiszen rá hasonlított mindenben!
A keménységben is, ahogy most hallgatagon kerülgeti, s ha szól is hozzá, mélységes megvetéssel néz el a feje fölött... érezteti, hogy emberszámba sem veszi őt.
Kisgyermekként talán ő volt az, aki a szeretethiánytól legtöbbet szenvedett, akinek a legjobban hiányzott az anyja. Zárkózott, befelé forduló, emberi kapcsolatokat kialakítani nem tudó, gátlásos emberré vált, akiből már messziről sütött az embergyűlölet.



…a kisebbik lány… őt soha nem tudta megszeretni!
- …ez is olyan lesz, mint az anyja! – futott át rajta gyakran a gondolat.
A kislány tényleg kísértetiesen hasonlított az anyjára, ha ránézett az ő tekintetét látta maga előtt újra, és újra…
…huszonéves koráig számára neve sem volt:
- Te, lány! – mondta neki, ha már végképp elkerülhetetlenné vált, hogy megszólítsa.
…csak nagysokára, lánya felnőtt korában döbbent rá, hogy gyerekei közül éppen ő volt az egyetlen, aki felismerte, és megértette az anyjuk iránti csalódását, és a lelkét mardosó, szűnni nem akaró, végtelen fájdalmát...
…de a szeretetlenségben eltelt éveket már visszafordítani, és bepótolni nem lehetett…

…a kisebbik fiú… aki nem is az övé…
A váláskor tudta meg, hogy nem is tőle van… de már három éves volt, ugyan hova adhatta volna? …állami gondozásba? …persze, az anyjának ő sem kellett!
Sajnálta szegényt, de megszeretni már őt sem tudta. …de akkor úgy gondolta:
- …majd csak felnő valahogy a többivel…
Nem számított rá, hogy éppen ez a gyerek lesz majd, aki alig kilépve a kamaszkorból eltorzult arccal, megvetően sziszegi az arcába:
- Te nem is vagy az apám!

…és a felesége…
…az „idegen asszony”, aki az elviselhetetlen otthoni légkör miatt már tizenhét éve minden mozdulatával, szavával vádolja, felelőssé teszi őt…
…még mielőtt megszilárdult volna a kapcsolatuk, tönkrement a gyerekekkel való viták, veszekedések miatt. Az asszony mélységesen becsapottnak, és kiközösítettnek érezte magát. A gyerekekkel való kapcsolat kialakítására irányuló minden kísérlete kemény ellenállásba ütközött, és megfeneklett.

…az öregember elnézte a fodrozódó vizet és beléhasított a felismerés: nem tartozik senkihez, nincs hova mennie!
Ha hazamegy, vibrál a levegő az elfojtott indulatoktól, nem tudna otthon megmaradni.
Nincs otthona, nincs családja!
A gyerekek felnőttek, már nem kell róluk gondoskodni, nincs szükségük rá!
…már nincs célja, értelme az életének!
Hiába mondja neki a kisebbik lány, és a családja:
- Apu, mi mindig itt vagyunk Neked! Próbálj meg belénk kapaszkodni!
Nem megy!
... évek óta minden nap azoknak a szeretete után sóvárog, akiktől soha nem kapja meg!
…most már beszélt volna magáról, az idő múlásával sem szűnő végtelen fájdalmáról, de nem volt kinek…
…tudta, érezte, hogy elrontotta… valahol még az elején!

Ült a stégen, nézte a csónakban ülő horgászokat. A parton két kisgyerek hangos kacagással emelt ki hálóval egy halat.
- …nincs otthona! …nincs családja! …nincs miért élnie! – visszhangzott fel benne újra, és hangtalan zokogással belefordult a vízbe…


In memoriam
L. G. 1927-1993

(Budapest, 1995.)
2005.12.20 - 16:40
 
 
 
Fórumok
Letöltések száma: 11600
2005. november 21. óta.
Játsz Euró milliókért!

Partner azonosítószáma:
5F5S
Szerszámgépek, kéziszerszámok értékesítése, kölcsönzése,
gépjavítás


-PARTENEREK-
 
-STATISZTIKÁK-
freestat.hu

Statisztikánk
[ Kezdő, Új f órumok, Galériák,Kárpátaljai települések, Webmester]