|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Cseppnyi lélek |
| |
Még az eső is kínoz.
Cseppjei lassan hulló könnyeid,
üteme, az utcán koppanó lépteid,
szinte hallom, hogy kattan a zár,
két karom már kitárva vár,
?. s nincs mit öleljek.
Ismét egy magányos este,
melyen hiányzik szeretőm teste,
és ismét egy keserű nap,
melyen hiába vártalak.
Most testem álruhát ölt.
Egy csepp vagyok kint az éjben,
feloldom magam e gyötrő kéjben,
melyben a magányos lelkek hullva
egyesülnek egy pocsolyába fúlva. |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
