|
|
|
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szennybemenetel |
|
Az autó ablakán cikázva pára csordul, s mintha a világot kizsarolt könnyeimen át nézném. Próbál meghatni, szánalmat koldul, mintha én ilyen bűnösen, mocskosan nem is szeretném. Fehéren ragyogó hó pereg reá most épp, ellepve a mindennapok szennyét. Egyre tisztább, tetszetősebb a kép, mint, mikor néztem feslett kedvesem ártatlan szemét. Testét testem mocskolta kívánatosra, a bűnünk szította olthatatlan vágyunk, nem gondoltam lelkifurdalásra,- tisztító-tűzzel égett az ágyunk. De a közízlés beszippantott magába, s most aljasságaimtól zsibong az agyam, Kitárt karokkal a havazásban állva várom, hogy végre felmentsem magam. S milliónyi pihe táncol a lámpák fénykörében, nem érdekli őket céljuk, hivatásuk az égben, hogy a világot kellene feltűntetniük jobb képben, csak hullnak, s elmúlnak, mint érzéseim a feledésben. |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|