|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| Úton |
| |
Napjaim súlya alatt rég
meggörnyedve kérdőjellé
formált az élet,
felnézni félek.
Csak néha magamtól kérdezem:
létezem
vagy mindez ostoba álom
s ahogy fáradtan járom
az élet útjait, remélhetem,
eltűnik a félelem
ha egyszer felébredek:
életem
mosolygós széppé szelidűl
határtalan egyszerűséggel,
s rámtalál, ami szép,
amikor Melletted ébredek, rég
kiegyenesedve, mert enyém a
végtelen. |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
