|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| HIÁNYOD |
| |
Minden percben belém mar hiányod,
az eleven érzés, hogy sajogva fáj,
és fogvatart és éget, hogy máshol
kellene lennem, vágyam űz, míg
egyszer majd hazatalál.
Könnyek között átkokat szórok:
már minden bűnömért megfizettem!
Lennék gonosz, hogy szabaduljak,
hogy sikrüljön végre eltemetnem
a halott világot sépíteni újat.
És zúznám szét a percet, hogy ismerlek:
szakadjon le az ég, s jöjjön a pokol;
bármi áron, csak múljon a terhem,
akkor is, ha tudom, valahol
a romok alatt marad a lelkem.
És napestig térdelek imába fogottan:
az nem lehet, hogy ne lássalak!
Mint egy beteg állat, kiszolgáltatottan
fuldoklom a szétfolyó időben,
míg a sors végre megérti vágyamat. |
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
