|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| A HAMRMADIK |
2007.02.10 08:25 |
|
|
Ismét újabb nap előttem. Kávémat szürcsölgetve merengek az élet dolgain.
A mai napomat ismét a munka vezérli, sajna a meló nekem hétvégeken is adott...
Igazából nem bánom, mert így talán kevesebbet agyalok a saját életemen...
Mostanában ugyanis eléggé sokszor rákényszerítem magam, hogy gondoljam végig, mik is az igazán fontos dolgok, és mi az amiből egyszerűen nem engedhetek.
Szerintetek például mi a jó házzasság titka????
Szerintem egymás elfogadása minden tekintetben alap kell, hogy legyen.
Gondolok itt arra, hogy pl. egy terhes nőnél bizonyos testi változások ugye végbe mennek.... (speciel az első bejegyzésem erről is szólt)
Ugye elvárható kedves erősebb nem, hogy ilyenkor is maximálisan, az összes negatív vonzatával együtt fogadjátok el a nőt... vagy nincs igazam???,
A várandósság ugyanis szerintem a nőnek az egyik legboldogabb életszakasza lehetne.
Najó, elég erőt még minidg nem érzek ahhoz, hogy megosszam a konkrét problémát, bár némi IQ-val már sejteni lehet, hogy mi is az én legnyagobb gondom...
Tegnap éjszaka bár bazi fáradt voltam, elaludni mégsem tudtam. Jó két órát agyaltam még mindenféle dolgon, majd kiszálltam az ágyikóból és kivasaltam két mosásnyi ruhát. Lefeküdtem, és rögtön sikerült elaludni... sajna azonban nem emlékszem rá, hogy mit álmodtam.
Most olvastamel egy barátnőm levelét, idézem, szabadon:
\"Ne várd azt, hogy más mondja meg, merre kell, hogy elindulj, mert az megint visszafejlődés lenne! Épp ez a lényeg: neked kell kimondanod és felvállalnod a döntésedet! Csakis így fejlődhetsz és nőhetsz föl! Tulajdonképpen a hibás döntés is egy nagyszerű döntés, ha az ember nyitott rá, hogy tanuljon belőle. Akkor már megérte! Én nem mondhatom meg neked, hogy mit tegyél, de azt tudom a saját utamból, hogyha én ráébredtem, hogy valami nem az enyém, akkor abból kiszálltam, és a döntés bátorsága mindig megsegített, és erőt adott. \"
Hát igen, a hibás döntés is lehet nagyszerű döntés. A hibás döntésekben nagyon jó vagyok, többször szivattam már magam ezzel...
Annyira okos tudok lenni, amikor más kér tanácsot tőlem. Most komolyan, nem egy párkapcsolatot raktam már rendbe, az enyémmel azonban nem boldogulok.
Most a további életemről van szó, ezért próbálom minnél több aspektusból szemlélve meghozni a sorsfordító döntést. Nem egyszerű, mert már lementem a legaljára a saját lényemnek, elemzem magamat és a környezetem reakcióit is. Egyenlőre nem visz előre.
Valamikor 10 éve írtam egy kupont. Sajna nekem már nincsenek meg, de az egyik akkori gondolatom ma is igaz, nsgyjából a lényege:
\"azon kaptam magam, hogy újjongok, mintha megszöktem, vagy megszabadultam volna....mintha a helyváltoztatás több lenne mint ami.... ugyanakkor bosszankodtam is magamon: nincs egyetlen világos döntésem sem. Körös körül pusztaság és bizony sovány vigasz, hogy a boldogsághoz sivatagon keresztül vezet az út.....\"
Most beugrott egyik kedvenc költőn Szabó Lőrinc egyik verrsének a vége is:
\"Bóklászol, ténferegsz mint a kivert kutya, s végül az egész világból nem marad számodra semmi, csak tükörszínjátéka agyadnak, mely hallgat és befele néz.\" |
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
