|
|
|
 |
|
|
|
|
|
Minden jog fenntartva!
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
| A NEGYEDIK |
2007.02.19 14:58 |
|
|
Drága Naplóm,
Először is bocsánat, hogy csak most írok, de eléggé sűrű heteim vannak. Munka tízezerrel, sokszor szívás a köbön.... :( De nem adom fel, teszem a dolgomat ahogy eddig is.
Múlt héten sikerült elhagynom a telefonomat, így buktam több száz számot, közöttük igen fontosakat is, amiket nem tudok hogyan pótolni.
Ezek után egy barom sikeresen meghúzta az autómat..... majd az egyik sajtótájékoztató szervezése mondta be az unalmast, sajnos el kellett halasztani. Pedig ezer munkaórám feküdt már benne, de nem tudtam mit tenni.
Elég ciki volt felhívogatni azokat a cégeket akik vissza is igazolták, hogy eljönnek.... nagy blama.
Remélem ezek után azért komolyan vesznek még minket....
Más. A lelkiállapotomról: hol jobb, hol pedig igen kaki.
Sokszor fordul velem elő mostanában, hogy levesz a bú a lábamról...
Nem tart sokáig, csak gyakran vannak ezek a hülye hangulatok. Ilyenkor szívem szernt elbújnék, és csak magam lennék. Persze ez nem kivitelezhető.
Néha meg minden ok nélkül csuda jó kedvem lesz. Nincs rá magyarázat..
Lehet, hogy kezdek bekattani??? :)
Az érzelmi életem sivár és unalmas mint a sivatag. Persze erről tehetek én is.
Sajna nem azzal vagyok akivel szeretnék, így nem könnyűek a mindennapok. De nem panaszkodom, most ezt dobta ki a gép. Lesz ez majd sokkal jobb is. Szerencsére depressziós nem vagyok, ezt nem is engedhetem meg magamnak. Miről is írjak még???
Jó lenne ha valamiféle visszajelzést írnátok, mert azon túl, hogy néha grafomán vagyok jó lenne tudni, hogy ti mit gondoltok????
Tényleg: pszichológus ismerőse nincs véletlenül valakinek???
Najó: ennyit rólam. Búcsúzoul ideírok egy verset, melyre véletlenül akadtam rá.
Nemes Nagy Ágnes
FÉLELEM
Szeretlek. Nincs rá szó, nincs mozdulat.
A rémülettől görcsösen szeretlek.
Elsorolom, hányféle iszonyat
vár rám és rád, már arcunkba merednek.
Csak sorolom, csak számolom naponta,
hörögtető álomból riadok,
készülődöm még iszonyúbb koromra,
simogatom sovány, meleg karod -
Kint söröztünk az aquincumi kertben,
réteges emlék, gyönge, őszi ég,
elmotyogtam egy gyerekkori versem:
\"Sárgult a lomb, de nem hullott le még\",
sárgul a lomb és minden perc utolsó,
illír táncosnő köldökét riszálja,
a gyom között latin szabású korsó,
biciklit hirdet kétméternyi tábla,
langyos a lég, a füst is tündököl,
a vonaton szöllő-szagú kosár,
a sűri illat hajunkra ömöl,
csordultig érett, s szétbuggyant a nyár
Hét esztendeje szeretlek, szerelmem,
fordíts egyet a Göncöl-szekeren,
szólj a világnak, mondd, hogy lehetetlen
- s maradj velem. |
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
