Távolodtam a várostól, ahová
a remény és a csodavárás vezetett,
alattunk futottak tova a kilométerek.
Egyszer csak meghallottam, amint
mögöttem becsapódik a kapu.
Hónapok alatt nyílt ki a magány és bánat
rákövesedett mélyrétegei alatt, sarokvasain
csikorogva, résnyire tárulva az a kapu.
A rám vetülő fényben ott álltam:
Íme, egy ember, láss meg, érints meg engem!
A csoda elmaradt, a fények kihunytak.
Mögöttem döngve becsapódott a kapu.
Reklám
