Minap azon a tájon jártam én,
hol fiatalasszonyként éltem
vakító fehér szűz havon lépdeltem.
Előttem egy kutya ment, s én
nyomdokaiba léptem. Visszanézve
láttam: ember és kutya lábnyomai
egymás mellett megférnek békében,
utca-hosszan, a szűz havon.
Az erdő fáit csodáltam éppen,
rajtuk csillogó porhó takaró,
s alattuk ott állt lábnyomaim
útitársa: a fekete kutya.
2005.
