Egy oszlop volt csupán,
mit megkettőzött a nap
s egy téli délután.
Fény-árnyék játéka:
tünékeny varázs.
A másik kép, mely
felködlött bennem
az oszlopok nyomán,
meszelt falak, kockás
kőlapok, a tornác
fecskefészkeiből
kihullott guano,
s egy régesrégi
nyári délután.
A pad, melyen olykor
megpihent Anyám,
ölében pihentetve
összekulcsolt kezeit.
Egy oszlop volt csupán
és az emlékezet, mely
képeket vetít elém:
tünékeny varázs.
2014-01-06
