Szívverés

Álom és ébrenlét
határán hevertem
délután, kint a szél,
bennem a szívem
dörömbölt, rázta
ablakom, s testem.
Sámándobokként
dübörög bennem
egy idegen test,
aprócska műszer,
nekem eldönthetetlen:
hallom, vagy érzem?
Bevallom, féltem.
Hol elhalkulva, hol meg
felerősödve, ő bennem,
kint meg a szél, csaknem
kettétépve engem.

2007.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?