Tükrök

Egy pocsolyában nézem az eget,
így lábam alatt van minden, ami a föld felett,
felnézve megláthatnám a föld mélyét,
magját, kincseit, feketeségét.
Rád nézve meglátom magam,
s te tenmagad bennem,
a sorsod az én életem,
s benned megfigyelhetem,
mivé kellett volna lennem.

Kategória: Versek, VN, VN versei | A közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?