| Ott vagy nekem |
| A fáradtság az út szélen melléd ültetett megpihenni letörölni szívemről a verejtékgyöngyöket. Feledni, hogy éjszakánként átölel a magány és a sötétség is kínoz, vakítva fáj. Magzati póz, bezárult kör percenként hetvenkét tetszhalott szívdobbanás, hogy egészen összegörnyedek. Apróra kulcsolom magam köré két kezem s ha vétkezem csak a kétségbeesés fizettet velem nagy árat: a gyalázat úgy szárad rám, mint az út pora nem fogom tudni már lemosni soha, s feledni a fájó éveket képeket. Csak azt szeretném,ha felkelő napot mutatnál nekem, s szivárványban fürdő harmatot, ha elmúlna a lidérc, ha kinyitnám a szemem, s érezném, hogy a jövődben ott vagyok S ott vagy nekem. |
Reklám
