Kimaradtam az élménybeszámolóból, így most utólag megosztom veletek az ünnepek élményeit.
Szenteste ünnepélyesen elvittem a szelektív hulladékaimat a gyűjtőkbe, majd mostam egy adagot. Gondolkodtam rajta, hogy a nap szellemében fenyő illatú öblítőt használjak-e, de végül maradtam a szokásosnál, mert az intelligens, és jól el lehet vele beszélgetni.
Erről jut eszembe (nem szól be!
), hogy a villamoson láttam egy idősb hölgyet, aki magában beszélt. Ez már-már megszokott, de ez a hölgy siketnéma volt.
Mellette egy fiatal srác ült, akin feltűnt, hogy roppant hosszú körmei vannak. Először arra gondoltam, hogy gitározik, de később láttam, hogy minden ujján "karmok" vannak, így arra jutottam, hogy biztos hárfázik.
Ezt alátámasztani látszott a szakadt bőrkabátja és halálfejes fekete pólója is.
Karácsonyra igazából csak a gyerekeknek vásároltam (nem a sajátjaimnak, pedig akkor aztán igazán olcsón megúsztam volna az ünnepeket), viszont ajándékkal készültem a felnőtteknek is, melynek következtében a konyha csatatérré változott. A főbérlőim szerencsére ezért nem dobtak ki, pedig még a kutya is visszahőkölt.
Az eredmény nem lett tökéletes, például szaloncukrot egyáltalán nem sikerült olyat készítenem, amely emberi fogyasztásra alkalmas lett volna, de a karamellák és a bonbonok viszonylag jók lettek. Majd igyekszem gyakorolni, hogy jövőre sikeresebb legyek.
Voltunk a Mezőgazdasági Múzeumban - mert legutóbb egy vesegörcs miatt nem sikerült bejárnunk az egészet-, és nagyon szép és ötletes dolgokat láttunk az időszakos kiállításon. Voltak nagyon szép tűzzománc képek, festmények, nemezek..., de leginkább a tojáshéj mozaikok mozgatták meg a fantáziámat. Eddig csak Spidinek, a teknősnek gyűjtöttük a héjakat csonterősítőnek, de most képbe került, mint lehetséges ajándék.
Ellátogattunk a lőrinci Gombás étterembe is, ahol roppant finomat ettem: bélszínt vargányás és libamájas lecsóval, karika burgonyával. Az íze remek volt, a mennyisége bőséges, a kiszolgálás gyors és kedves.
Üdülési csekkel fizettem, de mivel nem vagyok benne biztos, hogy az abból elvileg visszajáró összeg az étteremé lesz-e, ezért megfejeltem némi készpénzzel is, ám a pincérnő roppant udvariasan visszautasította.
100/2 a beszámolóm hallatán rögtön V.T. helyszínként gondolt a helyre, és tulajdonképpen nem elképzelhetetlen.
Kerthelyiség is van, így egy tavaszi-nyári összejövetelt rendezhetnénk ott.
Messze van- messze van...! Ahogy mi szervezünk!
Viadukt hírek
Szerző