Pumukli kategória bejegyzései

Úton Napjaim súlya alatt rég meggörnyedve kérdőjellé formált az élet, felnézni félek. Csak néha magamtól kérdezem: létezem vagy mindez ostoba álom s ahogy fáradtan járom az élet útjait, remélhetem, eltűnik a félelem ha egyszer felébredek: életem mosolygós széppé szelidűl határtalan … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

ÜVEGGYÖNGYÖK Mert mindig menekültem valami elől és futottam valami után. A bőrömhöz nőttek a felelősség elnyűtt rongyai miközben álmodni is csak ritkán s csak fekete-fehéret mertem, és szeretni is csak félig, leverten, mint aki meg nem érdemelt dícséretet zsebelt és … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

HIÁNYOD Minden percben belém mar hiányod, az eleven érzés, hogy sajogva fáj, és fogvatart és éget, hogy máshol kellene lennem, vágyam űz, míg egyszer majd hazatalál.Könnyek között átkokat szórok: már minden bűnömért megfizettem! Lennék gonosz, hogy szabaduljak, hogy sikrüljön végre … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

RÁDÉBREDTEM Rád ébredtem, s ki tudja, mért, a fenyők virága jutott eszembe s kezemben görcsként lapult a mozdulat, hogy megtartsalak Téged s míg nyugtalan éjek riadt szívdobogásában elveszített talizmánok rémületével kaptam utánad: átok ült a mozdulaton valami fémízű szomorúság és … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ott vagy nekem A fáradtság az út szélen melléd ültetett megpihenni letörölni szívemről a verejtékgyöngyöket. Feledni, hogy éjszakánként átölel a magány és a sötétség is kínoz, vakítva fáj. Magzati póz, bezárult kör percenként hetvenkét tetszhalott szívdobbanás, hogy egészen összegörnyedek. Apróra … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →