Címke: magány
Nagyranőtt kicsiségem
Napok óta bennem motoszkál a kép: saját kicsiségem, apám kezét éppencsak elérem, neki be kell mennie valahová, s engem otthagy a kapuba: mindjárt jövök, ne félj!- mondja, rám szakad mégis a sötét kétségbeesés: itthagytak!- döbben belém a felismerés, nem jön … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Magányom
Ablakom kitárom belekiabálom az éjszakába ordító magányom mementóként itt álljon: napra nap, éjre éj, vannak esték nincs az a hatalom, mi előhívná az örömöt bennem
Álomba ringató
Mikor elkerülhetetlen, fölém borul árnyaival az éjszaka, magamat két karommal átölelem, s emlékezem….
Emlékek játszóterei
2008 Több, mint egy hónapja nem írt semmit. Elkerülte az ihlet, s ez nyugtalansággal töltötte el. Róza számára szokatlan volt, hogy hetek telnek el anélkül, hogy új írás született volna a munkába rohanás, vagy az esti nyugalom óráiban. Régi kéziratai … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Megértés
Sokáig ő maga sem értette, miért vállalkozik rá, hogy a férfi ismétlődő hívásait fogadja, beszélgessen vele. Magyarázatul kínálkozik a saját, feloldhatatlannak tűnő magánya, társkereséseinek kudarca. Lelke mélyén azonban Róza érzi, hogy itt másról, többről van szó. Hiszen ez a férfi … Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Szólj hozzám!
Szólj hozzám! Szabadíts ki a hallgatás börtönéből! Míg ölelsz, karjaidban legyen enyém a suttogás biztonsága, füled simítsd fülemre, hallgasd belső csendem, csak szólj hozzám, mert a magány felőrli éltem. 2008