vad s vadász egybeforrva
ráfeszül a teliholdra
(Szobor alkotója: Gérné Mezősi Aranka)
Míg a busz a friss tavaszi tájban
tovafut velem, eltűnődöm a látványon
mi elém tárul: hegyeim úgy simulnak
bele a síkságba, mint elomló női mellek
a simogató férfitenyerekbe, s én különös
izgalmat érzek, soha el nem múló örömet,
hiszen ez már a Mátra utolsó nyúlványa:
szülőföldem, szememnek oly kedves
valamennyi hegye, völgye és lankája.
2013. március
Oly sokszor üzen nekem
a lelkem, van, hogy egy
dal, vagy verssor kelti fel
figyelmem, s nem hagy
nyugodni, míg rá nem
bukkanok agyamban,
lelkem rejtett szegletében
miért volt és honnan
jött, mit jelez az üzenet.
Ma reggel ébredés
után, még a felkelés előtti
kiüresedett csendben
magamba befelé figyelve
meghallottam egy dalt,
vagy csak annak árnyékát,
töredéke szólt bennem.
Előbb csak sorok, foszlányok,
még fel sem ismertem, de
aztán összeállt a dallam, az
általam ismert szavak, s
szememet elfutották
a könnyek. Most is itt zeng
valahol bennem a régi dal
s én kutatok tovább agyamban,
lelkem rejtett szegletében,
miért volt és honnan jött, mit jelez?
A vágy vagy
vagy vagy-vágy
ki tudja
hol kezdődünk
és hol végződünk
mi az mi mi magunk
s mi az
mik vágyaink csupán
s egy gondolat
mi senkinek sem árt
de könnyű lesz
ha ketten cipeljük
s közben
elviccelgetünk
s mosolyt csal
fáradt arcodra
a vígság utáni
nem hiába vágy
2014.05.18.
Bárányfelhők közt
felhőmackók brummognak
felhőket falnak
Két galamb csücsül
fent a magasban, dróton
nem szédülnek el