Hegyeim

(Hazafelé)

Míg a busz a friss tavaszi tájban
tovafut velem, eltűnődöm a látványon
mi elém tárul: hegyeim úgy simulnak
bele a síkságba, mint elomló női mellek
a simogató férfitenyerekbe, s én különös
izgalmat érzek, soha el nem múló örömet,
hiszen ez már a Mátra utolsó nyúlványa:
szülőföldem, szememnek oly kedves
valamennyi hegye, völgye és lankája.

2013. március

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?