Én már rég nem a valóságban élek,
úgy érzem, bár van egy látszólag
valóságos hétköznapi életem:
felkelek, elindulok, megérkezem, létezem.
De a látszat mögött, csak nekem,
megnyílnak sorra a mélyrétegek.
Szinte zuhanok, mint aki búcsúzkodik.
Ha mélyen egy kutya szemébe nézek
akkor érzem, a barna melegségben.
Felébredek egy reggel, még
velem az álom, ami meggyötört éjjel
mélység és magasság között hintázik a lelkem.
2013-08-10
