Álmokról

Ahogy az emlékeimet
kéretlen sorolom, belém
döbben a felismerés:
mintha valaki más élte
volna meg azt az életet,
amit valaha magamnak
álmodtam meg.
Szép családot, kereket,
szerettem volna három
gyereket, először egy
fiút, mert nekem nem
volt bátyám, de szerettem
volna nagyon egyet, álmodtam
hát a fiam mellé egy kishúgot,
kit rajongással szerethet.
Aztán majdnem mindent
elvett tőlem az élet, s helyettem
valaki más élhette meg
azt az életet, amit én
kislányként magamnak
álmodtam meg… Most már
csak a könnyek mesélnek.

2009.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?