Mint eltévedt morzejelek,
kopognak leveleim a semmibe
tátátá-tititi-tátátá
mentsétek meg lelkeinket
mentsetek meg
magánytól, fájdalomtól
az egyedüllét kilátástalanságától
egyedül megöregedéstől
visszhangtalan csendben
virrasztó éjszakák hidegétől
tátátá-tititi-tátátá
mint eltévedt morzejelek
kopognak leveleim a semmibe
eléri-e egyszer még
kezed a kezem
vagy visszhangtalanul hullok
végül én is a semmibe?
Mint eltévedt morzejelek
A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: Börzsönyi Erika, eltévedt morzejelek, magány, Szivárvány.
Közvetlen link.
Kiemelt szavak: Börzsönyi Erika, eltévedt morzejelek, magány, Szivárvány.
Közvetlen link.
