A kertek alatt lassan, észrevétlen
szívembe belopózott, testemre
rajzolta apró jeleit az
öregség. Egy napon tükörbe
néztem, és megláttam
arcomon a ráncokat.
Nem döbbenet, amit érzek,
csak bizonyosság: íme,
eljött az, aminek az érkezése
felől nem lehettek kétségeim.
Fejem lehajtva tisztelgek
hát előtte, nem harcolok vele.
2006
