Szélfútta, téli…

Szélfútta, téli éjszakán,
mikor úgy tűnt, hogy már
nincs tovább,
megszólalt lelkemben
apám, ki régesrég elment,
s odaát pengeti bendzsóját:
Nem adhatod fel!
Gondolj ránk!
Hány kataklizmán át
segített az Úr, a szeretet,
s anyád!
Kínomat ki érti meg,
ha fojtogat a rettenet,
s az egyedüllét-hiány?
Mondd, apám, kit
síron túl is szeretett anyám?!

Nincs más, csak a szeretet –
simította végig
reszkető lelkemet apám.

2008.

A bejegyzés kategóriája: Irodalmi jellegű írások, Szivárvány, Szivárvány versei, Versek
Kiemelt szavak: , , .
Közvetlen link.

Vélemény, hozzászólás?