Elképzelem hajdanvolt
kedvesem arcát,
feje a párnán,
a gesztenyefa lombján
át simogató kezem
helyett küldi a Nap csókját.
Arcát egyetlen egyszer
két tenyerem
közé vehettem,
meggyötört lelke
megpihent mellettem.
A képet, mi róla
bennem élt, nem
homályosítja el a feledés.
Már tudom: kevesebbel
többé be nem érhetem.
2006.06.
