Nem állok még készen
A nagyobb tudásra
A bölcsesség birtoklására
Nem tudok pókerarcot ölteni
Ha látlak titeket vesztetekbe rohanni
Egy-egy újabb felesleges körbe kezdeni
Pedig a tapasztalattól senkit meg nem óvhatok
Ilyenkor mégis mindig zajongok, csapkodok
És veletek értetek jól hajba kapok
Lehet, hogy magamra nem maradnék
Ha csendben szemlélődnék és nem szólnék
De az már nem is, nem is én volnék.
