Csuhás versei kategória bejegyzései

Önmaga Árnyéka Nincs benne semmi   Kiürült Vége van Ennek már annyi   Ideje Volna hát Végre abbahagyni   Temetlek Rovatom Búcsúzom Tőled   Elviszem Magammal Gyönyörű emléked  

Partra vetett halként vergődtem, Benned úszva létezem Végre megint szabadon lélegzem   Minden gond kívül az öblön A kacér csend ránk köszön Ébred az őstől örökölt ösztön   Hullámaid átölelnek Észrevétlen vétkezem Elmerülvén buja habtestedben.

Barázdákat vágott a rohanó idő éles késével arcomra, Nézz rám és emlékezz megannyi magammal vívott Elvesztett csatámra, megnyert harcomra.

Új bicikli, de nincs nő Ugyanaz a bicikli, új nő Új bicikli, ugyanaz a nő Ugyanaz a nő, új autó Új nő, ugyanaz az autó Megint a régi nő, új autó Minden változik Csak a változás állandó

Elment, tovább állt a múzsa Ajkán fénylik halvány rúzsa Ma is kacag, most is nevet Pillantásával másból csal elő verset.

Magamat láttam viszont benned Szépségembe rögtön beleszerettem Gyönyörűséged tündököl szememben Hibáidat magamnak elnézem De tetteid láttán mindet felidézem S rajtad könyörtelenül számon kérem Mondod, engedj el engem Akaratom ellenére vétkezem Görcsös ujjaid satuként szorítják kezem Én egymagam hiába teszem Ha … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →