Besötétült a monitorom, no nem azért mert az ipari tömeggyártás mostanában kevés hangsúlyt fektet a minőségre, és ez a viszonylag új darab elromlott, nem is arról van szó, hogy a fényerő gombját valaki óvatlanul elpiszkálta, hanem a Blogtér háttere volt mostanig fekete színű.
De nem csak az oldal háttere volt igen sötét, hanem az utóbbi időben rendkívül díszes társaságot is sikerült sorainkban összehoznunk, kedves vendégeink démoni angyalok, angyali démonok, vérfarkasok és tegnap megérkezett az ördög is (elnézést, ha felsorolásomban valakit a jóképű haverok közül kihagytam). Igazán nem lepődnék meg, ha egy death metal zenekar a szövegeinkre igényt tartana. 🙂
Egyszer volt szerencsém egy előadást hallgatni a gondolat teremtő erejéről, vagy ha úgy tetszik az önmagát beteljesítő jóslatról. Nem vagyok a témának nagy szakértője, ha valakit érdekel olvasson utána szakavatottabb ember tollából, amit én megjegyeztem belőle az valahogy úgy hangzik, hogy ha valamire (legyen az bármi is) sokat gondol az ember, akkor azt a tudatába hívja, minél többet gondol rá, annál inkább megnöveli. A gondolat később beszéddé válik, a beszédből meg cselekvés lesz. Azt mondják, ha egy rendetlen ember egy szép napon elhatározásra jut és elkezd magára úgy gondolni, mint egy pedáns, rendezett körülmények között élő fickóra, akkor nem sok idő telik bele és zavarni kezdi a szék támlájára hajított alsógatya látványa, el fogja tenni a fiókba, vagy ha éppen odavaló, ki fogja vinni a szennyesbe. Van ebben az elméletben valami, ezt magam is be kell lássam.
Akkor most hogy is van ez az írásainkkal kapcsolatban? A szabály az szabály, mindenhol egyformán működik. Eszerint ha irkálunk, pláne ha sokat irkálunk bármiféle lényekről, akkor tudatunkba hívjuk őket, kvázi megidézzük. Isten ments, hogy bárki tudatában megnövekedjenek a szörnyek, aztán még azokról álmodjon, majd amikor átizzadt takarójába csavarodva, kialvatlanul ébred, egy olyan nap várjon rá, ahol maga körül is rémeket lát.
Hol rontottam el? Irodalmi színvonalunktól függetlenül akár írhatnánk kedves remény adó lényekről is, akik megemelik az olvasó lelkét. Persze meg lehet írni a negatívat is, csak akkor ott kellene legalább valahol rejtőzködnie a bejegyzésben a reménynek, a megoldásnak is.
Ha belegondolok, bizony ez nem minden írásomban van így.
Igyekszem a következő a mondatot a jövőben jobban észben tartani:
Gondolj mindig a jóra, várd mindig a legjobbat, mert mai gondolatod lesz a holnapod.
Mindezeket számba véve ma reggel a Blogtér sablonját egy vidámabbra, színesebbre kicseréltem, remélve hogy az írások is esetleg az új háttérhez alakulnak majd, és szebb gondolataink által mindnyájan még szebb holnapra találunk.
Szerzőinket a Múzsa illesse csókjával homlokukon!
”Nos egy kis irányított alkotás? Hol marad a szabad írás és gondolat? Köszönöm ebből én nem kérek…”
Köszönöm észrevételed. Igazad van, nem helyes ha az oldal kinézete az itt publikálókat befolyásolja sem az egyik, sem a másik véglet túlzott mértékű ábrázolásának irányába. Én azt gondolom, hogy alapvetően talán Te is helyesnek tartod azt a törekvést, hogy a korábbi sok komor fekete szín helyett igyekszünk találni egy másik kinézetet, amely nem is vakítóan fehér, vagy cukorrózsaszín, hanem inkább valahol középen helyezkedik el, reményeim szerint minél közelebb ahhoz, ahol a semlegesség lakozik.
Természetesen szívesen látunk a továbbiakban is minden alkotást, olyat is, ami egy-egy szélsőséges állapotot jelenít meg.
(Azért ne feledkezzünk meg róla, hogy írásaink elsősorban belőlünk fakadnak, lelkiállapotunkat, világlátásunkat, tapasztalataink összességét tükrözik, épp ezért az oldal kinézete csak egy tényező, harsogós kedélyt sugárzó oldalon is megjelenhet komor írás és ennek az ellentéte is igaz lehet, az író és az olvasó lelkületénél jobban semmi nem számít.)
Irányított alkotás?
Ez itt nem működik!
Az írás, a vélemény szabad, és ezeken az oldalon az is marad, míg valamiféle hatalom kötelező jelleggel el nem rendeli megszűnésünket!
A Harminckettesre mindíg a gondolat és a vélemény szabadsága volt a jellemző.
Persze itt is vannak dolgok, amiket nem szabad, de az kimerül a mások gyalázásában, bárki, bármely embercsoport megfélemlítésében, és bármiféle nyílt, vagy burkolt hittérítésben.
Minden egyébnek találunk megfelelő fórumot.
Én úgy gondolom, valamit félre értettél Csuhás írásában!
Eddig két vélemény jutott tudomásomra az új sablonnal kapcsolatosan. Ezek bár nem azonosak az enyémmel, de elfogadom álláspontotokat és visszateszem a régi sablont.
Nos egy kis irányitott alkotás? Hol marad a szabad irás és gondolat? Köszönöm ebből én nem kérek…