Májusi kérdések záporai áztatják lelkem,
szellemem szabadon száll,
mint föld szaga, az esőben!
Választ ígér
a tekintetedben bujkáló napsütés,
mint nevetés,
hol felkacag, hol rejtélyes, huncut mosollyá halkul el.
Reménnyel tölt el a fakadó lombkoronák zöldje,
hárs virágai közt a döngicsélő méhek.
Te vagy a válasz a záporozó kérdésekre,
szivárvány íve alatt futok, hogy megleljelek!
2010. 05. 12
