Gondolkodó

[AKI...]

A minap feleségem megvilágosodott.
Azt mondta:
„Nem tudom, mi van benned ott belül!„

[AKI...]

Ó bocsáss meg, nem írtál Te semmi olyasmit, hogy ráerőltetnéd bárkire elvárásként a reményedet! Csak felvettem az gondolatfonalat és megpróbáltam tovább gombolyítva valami általános érvényűt megfogalmazni. De ez a megállapítás már nem az általad vázolt esetre vonatkozott, hanem arra, amikor az ember ugyan helyesen ítéli meg a másikat, de látja azt is, hogy többre volna képes, ha egy picit változtatna, de ez végül is nem következik be.

Nem hiszem, hogy pont én vagyok az, akinek a "téziseiből" általános érvényű elméletet megfogalmazni! 
Azt viszont gondolom, ha az a "másik ember" (még esetleg noszogatás hatására sem) képes változtatni saját magán, ami által többre lenne képes, akkor mégiscsak rosszul ítéltem meg őt!
Bár néha picikét csalok, hogy nekem legyen igazam, és mindenféle praktikát-taktikát és egyéb "úri huncutságot" bevetek annak érdekében, hogy a másikból ha nem is alapvető, de egy egészen icike-picike változást kigyúrjak! Teszem ezt nem ritkán abban a reményben, hogy "csak elindulni nehéz", a többi már alakul magától. Van úgy, hogy sikerül, és beindul a gépezet, de tapasztaltam olyat is, hogy némi késlekedés után visszahuppant az eredeti helyére.

[csuhas]

Eszemben sincs bárkire bármit ráerőltetni!
Nem értettél meg. Ez vélhetően azért van, mert rosszul fogalmaztam. Előfordul velem időnként, hogy a gondolatimnak csak egy részét írom le, mondom el. Ez szokott általában ilyen eredményre vezetni.
Az elvárásokat én magam felé támasztom leginkább, de valóban mások felé is vannak elvárásaim. Az lenne a baj, ha ez nem így lenne! Nem lehetőség, hanem kötelesség a gyermekem számára az, ha bemegy egy helyre, ahol emberek vannak, akkor köszönjön. Elvárás az is, hogy átadja a helyét az időseknek. Ezek szükségesek.
Elvárásoknak kell lennie másokkal szemben, hiszen a világ is elvárásokkal van tele velünk szemben! A saját elvárásaimat nem erőltetem senkire, amit én elvárok mástól az azért van, mert "kinézem belőle". Ha mégsem jön össze, az sem tragédia, nem dől össze a világ, és még a kapcsolatot is csak akkor fogom vissza, ha alapvető emberi tisztesség dolgán esett csorba, és ebben negatív személyiség jegyek erős, alaptermészetkénti megjelenését vélem felfedezni (pl. szándékos, károkozásra irányuló rosszindulat).
Nem minden esetben távolodok el az érintettől, először magamat fogom vallatóra, hogy vajon nem túl sokat gondoltam-e róla?

Ó bocsáss meg, nem írtál Te semmi olyasmit, hogy ráerőltetnéd bárkire elvárásként a reményedet! Csak felvettem az gondolatfonalat és megpróbáltam tovább gombolyítva valami általános érvényűt megfogalmazni. De ez a megállapítás már nem az általad vázolt esetre vonatkozott, hanem arra, amikor az ember ugyan helyesen ítéli meg a másikat, de látja azt is, hogy többre volna képes, ha egy picit változtatna, de ez végül is nem következik be.

[AKI...]

Próbálom megfejteni. Tehát azért csalódunk, mert nem helyesen ítéljük meg a másikat, vagy ha éppen tisztán is látjuk jelen állapotát még akkor is reménykedünk, hogy ebből az állapotból a szerintünk helyes irányba fog változni.

Mások és magunk helyes megítélése tehát csökkentheti csalódásaink számát. Reménykedni pedig muszáj, a reménykedésből adódó csalódottság elkerülésének talán az a titka, hogy megtanuljuk reményeinket lehetőségként kezelni és nem pedig másokra egyfajta elvárásként ráerőltetni.

Eszemben sincs bárkire bármit ráerőltetni!
Nem értettél meg. Ez vélhetően azért van, mert rosszul fogalmaztam. Előfordul velem időnként, hogy a gondolatimnak csak egy részét írom le, mondom el. Ez szokott általában ilyen eredményre vezetni.
Az elvárásokat én magam felé támasztom leginkább, de valóban mások felé is vannak elvárásaim. Az lenne a baj, ha ez nem így lenne! Nem lehetőség, hanem kötelesség a gyermekem számára az, ha bemegy egy helyre, ahol emberek vannak, akkor köszönjön. Elvárás az is, hogy átadja a helyét az időseknek. Ezek szükségesek.
Elvárásoknak kell lennie másokkal szemben, hiszen a világ is elvárásokkal van tele velünk szemben! A saját elvárásaimat nem erőltetem senkire, amit én elvárok mástól az azért van, mert "kinézem belőle". Ha mégsem jön össze, az sem tragédia, nem dől össze a világ, és még a kapcsolatot is csak akkor fogom vissza, ha alapvető emberi tisztesség dolgán esett csorba, és ebben negatív személyiség jegyek erős, alaptermészetkénti megjelenését vélem felfedezni (pl. szándékos, károkozásra irányuló rosszindulat).
Nem minden esetben távolodok el az érintettől, először magamat fogom vallatóra, hogy vajon nem túl sokat gondoltam-e róla?

[csuhas]

Próbálom megfejteni. Tehát azért csalódunk, mert nem helyesen ítéljük meg a másikat, vagy ha éppen tisztán is látjuk jelen állapotát még akkor is reménykedünk, hogy ebből az állapotból a szerintünk helyes irányba fog változni.

Mások és magunk helyes megítélése tehát csökkentheti csalódásaink számát. Reménykedni pedig muszáj, a reménykedésből adódó csalódottság elkerülésének talán az a titka, hogy megtanuljuk reményeinket lehetőségként kezelni és nem pedig másokra egyfajta elvárásként ráerőltetni.

[AKI...]

Tetszik az írás, de a jelölt résszel vitatkoznék.
Nem baj, hogy csalódtál magadban, mert olyan emberben bíztál, egy olyan embernek hittél, aki ezt nem érdemelte meg. De ez nem jelenti azt, hogy minden ember ilyen. Vannak olyan emberek, akik megérdemlik a bizalmat. Talán nem számosan, csak néhányan, így nem könnyű őket megtalálni. De mégiscsak vannak emberek, akiket még ha sorozatosan is alávetnél a tisztesség próbának, akkor sem buknának el. Ha majd velük találkozol, akkor egy ismerős érzést fogsz érezni, bárhol is legyél majd földrajzilag, a zűrös Veszprémben, a zsongó Budapesten, vagy Albertirsán: hazaértem.

Nincs olyan ember, akiben valaki ne csalódna valamiért. Az okok sosem a másikban, hanem mindig magunkban keresendők. Mindenkitől csak annyit szabad elvárni, amennyit ő tenni képes. Rosszul ítéltem meg Huszárékat, pedig voltak figyelmeztetések, és figyelmeztető jelek is.
Minden emberben másként bízunk meg. Vannak olyanok, akikkel hosszú évek történései kötnek össze, mégsem osztunk meg velük mindent, másokkal szinte azonnal, és vakon megosztjuk legféltettebb kincseinket is. Én kicsit könnyelműen osztogatom magam, ezért időről-időre rátalálok olyan gátlástalan emberekre, akik kihasználnak. Ennyi, és nem több a történet. Ilyenkor szoktam magamat okolni a történtekért: olyat vártam el mástól, amire ő nem volt képes.

[csuhas]

Lassan másfél éve jöttem Albertirsára.
Kimondva nem nagy idő, ám mégis sokminden történt itt is, bennem is azóta.
A városban végre elkészült egy, régóta esedékes járdaszakasz, ami nagyban megkönnyíti a gyalogos közlekedést. Persze csak akkor, ha nem úgy parkolnak az autósok, ahogyan Pesten szoktak: semmibe véve azokat az embereket, akik az apostolok lován járnak, és felállnak a járdára úgy, hogy a gyalogosoknak kell lemenni az útra, ha továbbmenni szándékoznak!
A másik nagy dolog a parkoló a vasútállomásnál! Biz' Isten, szép lett! Tágas, jól el lehet férni benne. Igaz, én még nem próbáltam. Minek is tenném? Gyalog öt percre van a lakásom az állomástól.
Alig másfél év alatt sajnos egyszer már költöznöm kellett. Hagytam magam rászedni egy darabig, amikor pedig fellázadtam, azonnal a kapun kívülre tessékeltek.
Hogy ezáltal csalódtam-e az emberekben? Nem. Ilyenek. Magamban csalódtam. Nem nagyon, csak kicsit: még mindig hiszek másoknak, másokban. Hiba.
Azért jöttem apám-nagyszüleim falujába (már város), hogy nyugalomra leljek. Megtaláltam. A zűrös, rengeteg bajjal járó Veszprém, és a zajos, büdös, dübörgő, folyton zsongó Budapest után itt végre megnyugodhat a lelkem!
Talán sosem voltam annyira nyugodt, mint most, ebben a másfél évben, pedig akadt ez alatt az idő alatt is idegeket borzoló esemény, de mégis. Hamarabb lehiggadtam.
Talán a kor teszi ezt bennem. Talán az, hogy hazaértem.

Tetszik az írás, de a jelölt résszel vitatkoznék.
Nem baj, hogy csalódtál magadban, mert olyan emberben bíztál, egy olyan embernek hittél, aki ezt nem érdemelte meg. De ez nem jelenti azt, hogy minden ember ilyen. Vannak olyan emberek, akik megérdemlik a bizalmat. Talán nem számosan, csak néhányan, így nem könnyű őket megtalálni. De mégiscsak vannak emberek, akiket még ha sorozatosan is alávetnél a tisztesség próbának, akkor sem buknának el. Ha majd velük találkozol, akkor egy ismerős érzést fogsz érezni, bárhol is legyél majd földrajzilag, a zűrös Veszprémben, a zsongó Budapesten, vagy Albertirsán: hazaértem.

[AKI...]

Lassan másfél éve jöttem Albertirsára.
Kimondva nem nagy idő, ám mégis sokminden történt itt is, bennem is azóta.
A városban végre elkészült egy, régóta esedékes járdaszakasz, ami nagyban megkönnyíti a gyalogos közlekedést. Persze csak akkor, ha nem úgy parkolnak az autósok, ahogyan Pesten szoktak: semmibe véve azokat az embereket, akik az apostolok lován járnak, és felállnak a járdára úgy, hogy a gyalogosoknak kell lemenni az útra, ha továbbmenni szándékoznak!
A másik nagy dolog a parkoló a vasútállomásnál! Biz' Isten, szép lett! Tágas, jól el lehet férni benne. Igaz, én még nem próbáltam. Minek is tenném? Gyalog öt percre van a lakásom az állomástól.
Alig másfél év alatt sajnos egyszer már költöznöm kellett. Hagytam magam rászedni egy darabig, amikor pedig fellázadtam, azonnal a kapun kívülre tessékeltek.
Hogy ezáltal csalódtam-e az emberekben? Nem. Ilyenek. Magamban csalódtam. Nem nagyon, csak kicsit: még mindig hiszek másoknak, másokban. Hiba.
Azért jöttem apám-nagyszüleim falujába (már város), hogy nyugalomra leljek. Megtaláltam. A zűrös, rengeteg bajjal járó Veszprém, és a zajos, büdös, dübörgő, folyton zsongó Budapest után itt végre megnyugodhat a lelkem!
Talán sosem voltam annyira nyugodt, mint most, ebben a másfél évben, pedig akadt ez alatt az idő alatt is idegeket borzoló esemény, de mégis. Hamarabb lehiggadtam.
Talán a kor teszi ezt bennem. Talán az, hogy hazaértem.

[AKI...]

Hogy is van ez?
Vizsgálják, hogy mennyiben volt Gyurcsány Ferenc a felelős azért, hogy a tv székház ostromakor jogtalanságot követtek el rendőrök.
AZt miért is nem vizsgálják, hogy ki volt az egész sokmilliós károkozás értelmi szerzője, kik vettek részt benne, hogy azok megkapták-e a jogos büntetésüket, kártérítésre kötelezték-e őket?

Kicsit hasonlít számomra ahhoz paradox helyzethez, hogy Dávid Ibolyáról titkosszolgálati módszerekkel, törvénytelenül adatokat gyűjtöttek, Ibolyát és Herényit pedig bűnvádi eljárás alá helyezték, mert a birtokukba jutott felvételeket nyilvánosságra hozták.
Nem kellene-e vizsgálódni annak érdekében is, hogy egy jogállamban hogy engedhet meg magának ilyen megoldásokat bárki, vagy bármilyen szervezet:!

[AKI...]

Addig is használom.  

Meg én eddig abban a hitben voltam, hogy ez valami közösségféle, és gondoltam, ha nekem nem kerül semmibe, neked viszont nem lesz vele kevesebb -az annyit tesz, mintha pont annyit spóroltál volna- így a közösség eredménye pozitívabb lesz.

Tudom hülye idealista vagyok.

Nem hülyeség, csak manapság nem divatos dolog az idealizmus.
Nagyon szívesen adnék használatra, ha lenne mit! 
És ha Neked az elég, hogy használod, akkor OK.
Nem félek, hogy nem kapom vissza!
 

[csuhas]

Ebben Neked mi a buli?  
 

Addig is használom.  

Meg én eddig abban a hitben voltam, hogy ez valami közösségféle, és gondoltam, ha nekem nem kerül semmibe, neked viszont nem lesz vele kevesebb -az annyit tesz, mintha pont annyit spóroltál volna- így a közösség eredménye pozitívabb lesz.

Tudom hülye idealista vagyok.

[AKI...]

Inkább küld nekem. Se munkát, se névjegykártyát, se pecsétet nem fogsz kapni, de a pénzed visszaadom.

 

Ebben Neked mi a buli? 
 

[csuhas]

Inkább küld nekem. Se munkát, se névjegykártyát, se pecsétet nem fogsz kapni, de a pénzed visszaadom.

[AKI...]

Gondoltam ráérek, jelentkeztem távmunkára.
Megnéztem a neten.
Egész tetszetős honlapot találtam.....
csaképpen semmi konkrétumot.
Mindegy, jelentkeztem.
Már meg is kaptam az első levelet.
Konkrétum semmi, szerződés semmi, rózsaszín csekk van: 2.900 Ft, és ha azt befizettem, kapok munkaanyagot (meg valami katalógust) további 5700-ért.
Meg hozzáférést valamiféle nyomtatóhoz, meg névkártyát.
De mit kell csinálnom?
Erről egyelőre büdös szó nem sok, annyi sem esik.
Belevégjak?
Van nekem kidobnivaló pénzem, vagy majd visszaperelem....?

[Ál Kapone]

Csuhás azt írta erre, hogy mire én 65 éves leszek, már 72 lesz a nyugdíkorhatár.
Még az is meglehet.
De hogy már 13 havi nyugdíj sem lesz, az már egészen biztos!

Hacsak...  kolbászbólkerítésmegatöbbi ...
Bár, ha tekintetbe veszem, hogy mekkorát változott itt a világ 8-10 év alatt, akkor nem nagyon merek semmire sem számítani, nemhogy nyugdíjra!
Addig még (csak 65-ig!) 16 évem van hátra.
Ez négy ciklus.
Nem tudom, lesz-e még elosztani való ebben az országban akkor még, vagy valahogy igyeknem kellene most helyet találni Levédiában, hátha ott sikerül megvetni a lábomat, és pár kecskével, tehénkével, malackával, csirkével egy kis darab földön tán nem halok éhen, ameddig Okszikával még bírjuk magunkat!

Biztos vagy te abban, hogy megéred? 

[AKI...]

...

Szóval, én megint megszívom.
Mire nyugdíjas lennék, már 65 év lesz a korhatár.
Éppen beleesek.
Még az sem vigasztalhat, hogy 13 havi nyugdíjat fogok kapni.

...

Csuhás azt írta erre, hogy mire én 65 éves leszek, már 72 lesz a nyugdíkorhatár.
Még az is meglehet.
De hogy már 13 havi nyugdíj sem lesz, az már egészen biztos!

Hacsak...  kolbászbólkerítésmegatöbbi ...
Bár, ha tekintetbe veszem, hogy mekkorát változott itt a világ 8-10 év alatt, akkor nem nagyon merek semmire sem számítani, nemhogy nyugdíjra!
Addig még (csak 65-ig!) 16 évem van hátra.
Ez négy ciklus.
Nem tudom, lesz-e még elosztani való ebben az országban akkor még, vagy valahogy igyeknem kellene most helyet találni Levédiában, hátha ott sikerül megvetni a lábomat, és pár kecskével, tehénkével, malackával, csirkével egy kis darab földön tán nem halok éhen, ameddig Okszikával még bírjuk magunkat!

[AKI...]

Hova jut ez az ország, ha olyan köztörvényes bűnözőket, mint a Budaházi politikai foglyoknak aposztrofálnak?
Az ostobaság kiengende a szellemet a palackból a tv-székházi randalírozással kezdve, most aztán hiába hátrál ki az akkori mondatai, sugallmazásai mögül, már késő!
Hazánban újra elérkezett a nyilas időszakra emlékeztető szónoklatok, elvi hasonulások időszaka, és már nagyon nehéz gátat szabni nekik!

A múltkor láttam egy -korábban egész normális- idős embert, aki teljesen kivetkőzve magából vérgőzös fejjel ki akart végeztetni "minden kommunistát".
És közben a demokráciát hiányolta. Megkérdeztem, milyen demokráciára gondol? Erre hosszas fejtegetésbe kezdett, aminek az volt a lényege, hogy miután kiirtottak minden komcsit, zsidőt és cigányt, akkor lesz igazi demokrácia.
Azt hiszem, én az effajta demokráciából nem kérek, és nem is fogok kérni!

Vannak problémák?
Igen vannak! Súlyos gondok vannak a gazdaságban, és -igen, lehet engem megkövezni- a roma kisebbséggel is! Valahogy nem sikerült a kisebbség többségét szocializálni, rávenni, rávezetni arra az útra, hogy dolgozzanak, tanuljanak. Ebben kétségtelen, hogy jelentős szerepe van az előítéletnek is, de súlyos hibákat követtek el a jogvédők, amikor egy szimpla köztörvényes bűncselekmény esetében azonnal rasszizmussal vádolják az eljárókat. Ebben nana, hogy partner az ellenzék, hiszen esztelen vagdalkozásukban, hataloméhségükben a legkevésébé sem zavarja őket, hogy milyen viszonyokat teremtetnek a rendvédelmi szervek berkein belül!
Hogy a rendőr már jóformán intézkedni sem nagyon mer, mert nem tudja, miért fogják jobban megrángatni: ha intézkedik, vagy ha nem intézkedik!

Végre félre kellene tenni a "semmi se jó, amit te csinálsz" dogmát, és a legfontosabb célok érdekében egyfelé húzni!
Fel kellen végre hagyni a depreszzió-kampánnyal! Ideje lenne észrevenni, hogy az nagy-híres ötvenegynehány százalék mögött továbbra is csak 1,4 milló szavazó áll a 8 millióból, hogy a többinek nem lehetett kimosni az agyát, hogy nem buta emberek lakják ezt az országot; most csak megbüntették a kormánypártokat! De a magyar emberek köszönöik, nem akarnak még egy felcsúti B-közép kormányt, olyat meg féleg nem, ahol morvaikrisztina-félék osztják az igazságot!

[AKI...]

Nekem is ez a véleményem. Ma láttam a TV-ben, hogy Obamát megsértették, egy majmot haasonlítottak hozzá. Erre felvonultak az emberek, hogy merik az E.Államok elnökét megsérteni? Nálunk meg miket mondanak az ország miniszterelnökére? Ennél sokkal rondábbakat, és nem tiltakozik senki. Az ország vezetőit nem szabadna lealázni, máshol ezt felségsértésnek hívják és büntetik. Na de nálunk? 

Csak a jobb oldalnak szabad ilyet csinálni!
Emlékszel még, mit csináltak Antallék Lengyel Lászlóval?
Bp-en nem tudták elítéltetni, erre letették az ügyet Veszprémbe!
Ott elítélték, ne félj!
Azóta nekem külön véleményem van a veszprémi bíróságról, méghozzá nem igazán hízelgő!
Vagy próbáltál volna meg Vikiről valami rosszat írni, mondani!
Kendét az APEH-el fenyegették a "Viktor" könyv miatt!
Vagy emlékszel, mit múveltek a Juszt-al, vagy a Sass Józsival?
Sajnos a bírók jelentős része jobbos, ezért aztán a randalírozó csőcseléket felmentik, vagy éppen csak kapnak valamit, de pártutasításra meszelnek, ahogy kell!
Nem mondom, sajnos sokszor kilóg a lóláb más esetekben is, főleg balos gazdasági ügyekben!
Nekem lesúlytó véleményem van a magyar igazságügyről, úgy "am blok"!
Sajnos nagyon ritkán láttam, hallottam, tapasztaltam olyan bírói ítéletet, ahol a jog döntött volna, nem a szubjektív megítélés! Pedig nem ez lenne a dolguk!
De mindegy! Ilyen az egész rendszer, kezdve a rendőrséggel, át az ügyészségen egészen a bíróságig!
Hallottam olyan ügyről, ahol a tárgyaláson a rendőraség az ügyszég kérésére hivatkozott, az ügyészség pedig a rendőrség vizsgálatára hivatkozott!
És az egész mögött pár nagyvállalat állt, egy rossz reklámpolitikával.
Majd egyszer elmesélem a történetet töviről hegyire, ha érdekel!
Embereket hurcoltak meg, bűnügyben, vádakat emeltek, büntetéseket osztogattak olyan "szerződésszegésekért",  amikről nem is rendelkeztek a hivatkozott szerződések!
Én azóta nem veszek a kezembe Pannonos mobilt, és nagy ívben elkerülök minden T-mobilos ajánlatot!

[Akela]

Nekem is ez a véleményem. Ma láttam a TV-ben, hogy Obamát megsértették, egy majmot haasonlítottak hozzá. Erre felvonultak az emberek, hogy merik az E.Államok elnökét megsérteni? Nálunk meg miket mondanak az ország miniszterelnökére? Ennél sokkal rondábbakat, és nem tiltakozik senki. Az ország vezetőit nem szabadna lealázni, máshol ezt felségsértésnek hívják és büntetik. Na de nálunk? 

[AKI...]

Akela Drága!
2002 óta folyamatosan balhéznak, csak néha halkabban, néha hangosabban!
Van egy maroknyi csoport, aki képtelen elfogadni, hogy nem tetszett az ország nagyobbik részének az a négy év, amikor a jobboldal volt hatalmon!
Ez a társaság azóta folyamatosan rombolja a saját nemzetét, mindenféle sza..sággal!
Kezdve a hídblokádtól a depresszió-kampányig!
Mi ez, ha nem hazaárulás?!
Esze nincs hozzá, hogy rájöjjön: minden felszedett utcakő, minden plusz rendőri munka az ország pénzéből lesz kifizetve, így az övéből is! Tehát ha ordít, hogy nincs pénz, az neki is köszönhető, hiszen az általa felszedett és eldobott követ le kell rakni, a betört ablakot ki kell javítani, a felgyújtott kuka helyett újat kell venni, a gyújtogató, fosztogató köztörvényes bűnözők politikai célra történő felhasználása miatt új vízágyúk kellenek, és még sorolhatnám.
De ahhoz buta, hogy erre rájöjjön!
Ha már tüntetni akar, akkor miért nem lehet ezt normálisan csinálni?
Ha neki a csíkos zászló a kedvence, lengesse kedvére, de nem kell törni-zúzni!
Én alapvetően azt vonnám felelősségre, aki ilyen tettek után nem átallja még védelmébe venni a garázdákat!
Törnék be az ő ablakát, gyújtanák fel az ő kocsiját! Biztos Isten, hogy jogi tudását nem azoknak az embereknek a védelmére használná fel!
De mit várunk?
Kisstílű, unintelligens politikusokhoz csak hasonszőrű észlények csatlakoznak.

A sajnálatos dolog valóban az, hogy egy maroknyi bűnöző félelemben tud tartani egy várost.
Mi ez, ha nem bűnszervezet?
Na, ez az én véleményem!