Üdvözlünk, Vendég. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.
2018.02.24., 05:20:40
Főoldal Súgó Keresés Bejelentkezés Regisztráció
Hírek:
Az Unio-Trans Kft. megkezdte az EKÁER ügyintézési és tanácsadási szolgáltatását!

Galériák

Akela galériája
AKI... galériája
Amadeus galériája
Atom Manó galériája
Csuhás galériája
Gazember galériája
Ine galériája
Ketrin galériája
Mikulás albuma
100/2 galériája
RH galériája
Szürketestvér galériája
Zzsolti galériája

Irodalmi rovatok

AKI...
- Egy halál margójára

Amadeus
- Húsvéti gondolatok

Atom Manó
Csuhás
- Kőszinteség

Esthajnal
Gondolkodó
Pumukli
- Úton

Saoma
Sapirico
Sven
Szivárvány
Szivárvány új írásai
- Hegyeim

Szürketestvér
- újra sólyom lehetnék

VN
- Mint te


Időjárás
Hőtérkép
Navigáció
Nosztalgia 32
Viadukt hírek
Blogtér
Régi fórumok
Galériák
32-es Galériák
Kapcsolat
Áraink
Impresszum


32 közösségek

Harminckettesek

Twitter

Yamm

Közérdekű

felel.hu - kérdezz és a közösség válaszol




Tiszta dili - Velünk bátran szórakozhatsz!


Programmester - Nemzetközi rendezvénykereső, programajánló.


Bohócdoktorok

Reklám

Ha egészséges, szép füvet szeretne, elengedhetetlen a gyepszellőztetés!
Makita UC3041A Elektromos láncfűrész


Viadukt - Híd, ami összeköt

Vám tanácsadás, export-import vámkezelések, termékdíj ügyintézés, EKÁER ügyintézés,tanácsadás
Harminckettes  |  32-es fórum  |  32-es közélet (Moderátor: AKI...)  |  Téma: üzenet, vagy emlékezet, amit gyermekeddel is szivesen elolvasatnál 0 Felhasználó és 2 vendég van a témában
Oldalak: 1 [2] 3 Le Nyomtatás
Szerző Téma: üzenet, vagy emlékezet, amit gyermekeddel is szivesen elolvasatnál  (Megtekintve 3072 alkalommal)
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #29 Dátum: 2013.11.29., 18:12:58 »


Szürketestvér Barátom ! (ha szólíthatlak így)
Ki fejthetnéd részleteiben, hogy mi amit mondani szándékszol ?
Mert nem egészen értem...






káááár

  (de a lényege az, hogy valaha-valamikor, talán érdemes lesz emlékezni a világnak egy olyan bensőséges. őszinte megszólításra hogy "Öreg Barátom")
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
Gazember
mindörökké
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1 860


gazember


Profil megtekintése
« Válasz #28 Dátum: 2013.11.26., 17:04:48 »

És a gólyának, hogy melyik irányba szarhat!

És a qtyámnak, hogy egye meg a libamájat, amit megunt.


 hahota
Naplózva

Ha nem lesz Ketrin a menyem, leugrok a sámliról !
Gazember
mindörökké
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 1 860


gazember


Profil megtekintése
« Válasz #27 Dátum: 2013.11.26., 17:02:11 »

Re:Társalgó«
Válasz #58936 Dátum: Ma - 15:32:20 »
„…..
…..Hát hogy van ez, Öreg Barátom? ….”  *



32-es „AKI” megszólítása, „Gazember” felé egy nyilvános fórumban, a huszonegyedik század elején. Hiba lenne bármit is hozzáfűznöm, mert egyik legszebb sor a fórumok történetében 



Szürketestvér Barátom ! (ha szólíthatlak így)
Ki fejthetnéd részleteiben, hogy mi amit mondani szándékszol ?
Mert nem egészen értem...


Naplózva

Ha nem lesz Ketrin a menyem, leugrok a sámliról !
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #26 Dátum: 2013.11.23., 18:42:49 »




               "....felszállt a repülő...."
 
                                                            (nemrég....mondta az apa...anya kezit fogva szűkülő torokkal  és még aztat is "mondta" hogy nekik jobb lesz az életük, mert hisznek benne.).
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
AKI...
Globális moderátor
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36 847



Profil megtekintése WWW
« Válasz #25 Dátum: 2013.07.27., 18:37:42 »

"..Majd azt is előírja nekem a kormány, hogy milyen irányból nézhetem a gólyafészket?!.."


                                                                                    (B.Gyuribá 78éves)

És a gólyának, hogy melyik irányba szarhat!
Naplózva

„Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”  (A.S.E.)
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #24 Dátum: 2013.07.17., 05:48:51 »


"..Majd azt is előírja nekem a kormány, hogy milyen irányból nézhetem a gólyafészket?!.."


                                                                                    (B.Gyuribá 78éves)
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
100/2
Hős tag
*****
Elérhető Elérhető

Hozzászólások: 11 955


Jószerencsét!


Profil megtekintése
« Válasz #23 Dátum: 2013.03.16., 05:41:08 »

Szívük csudaszép
szénmezőt tár, ám lelkük
a mélyben rekedt.

                           (az elfelejtettek)
                                                            (Dorog)                             

           köszi_2 Nagytaps2
Naplózva
100/2
Hős tag
*****
Elérhető Elérhető

Hozzászólások: 11 955


Jószerencsét!


Profil megtekintése
« Válasz #22 Dátum: 2013.03.16., 05:40:19 »

Álltak ott sorban
égbe kapaszkodva mind,
kezüket fogtam.
                                                   (apa mondta büszkén,   …”bányászok”….)   


            Nagytaps2 Nagytaps2 Nagytaps2
Naplózva
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #21 Dátum: 2012.05.11., 19:09:37 »

Szívük csudaszép
szénmezőt tár, ám lelkük
a mélyben rekedt.

                           (az elfelejtettek)
                                                            (Dorog)                             
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #20 Dátum: 2012.04.21., 21:00:09 »

Álltak ott sorban
égbe kapaszkodva mind,
kezüket fogtam.
                                                   (apa mondta büszkén,   …”bányászok”….)   
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #19 Dátum: 2012.01.14., 21:45:05 »

Már órák óta ült az alap betonján. Bal lábát felhúzta maga mellé, rákönyökölt, és úgy tartotta fáradt, nehéz fejét. Jobbra mellette feküdt a kutya, csendesen, nem akarta megzavarni gazdáját a nagy bánatában. Hatalmas fekete fejét mellső lábain nyugtatta, s csak néha nézett fel az emberre. Aztán, mikor úgy érezte itt az ideje, óvatosan hozzásimult a gazdához.
- Cézár, Cézár -sóhajtotta amaz - megleszünk mi itt ketten.
- Úgy lesz, majd én vigyázok rád! -tekintett fel a kutya.
Az ember végigsimította a hatalmas fekete testet, és örült, hogy van kit szeretni. Forró cseppek buggyantak ki a szeme sarkából. - Te még megmaradtál nekem! -sóhajtotta.
Cézár válaszul ráfektette fejét lelógó jobb lábának combjára, s olyan szeretettel, ahogyan csak egy kutya tud nézni, ráemelte tekintetét.
Az ember megmozdult. Előhúzta a háta mögül a táskáját, s az utolsó fél kiló kenyerét ketté tépte. Az egyik darabot odaadta a kutyának. -Egyél! -mondta -Én most úgysem vagyok éhes. - Ám az nem mozdult, pedig nagyon szerette a kenyeret. -Vedd el, no, tudom, ma még nem ettél te se semmit! Jó az Isten, csak ad valamit holnapra is!
De a kutya csak felült, és teljes testével hozzásimult. Ő átkarolta a nyakát, és ültek tovább a messzibe nézve, míg lassan beborította őket a sötét.



Nem szeretem, mert elgyengíti szívemet és mégis sokszor elolvasom.






Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
AKI...
Globális moderátor
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36 847



Profil megtekintése WWW
« Válasz #18 Dátum: 2012.01.02., 17:41:36 »

....
Péter nem nagyon tudott újat mondani neki arról a városról, ahol gyerekkorát töltötte; csak Péter ezt sem tudta, mint annyi mást. De nem is kell neki tudnia! Így vannak biztonságban mindketten. Pedig számtalanszor ült le imádkozni a bazilika valamelyik padjába, vagy a Ferences templomba. Szinte nem volt olyan hónap, hogy ne lett volna ott István és Gizella szobra mellett; szerette onnan nézni a Bakonyt. A hegy minden évszakban, minden napszakban, minden héten más és más arcát mutatta. Amikor az ősz felhősapkát húzott rá, vagy mikor a lemenő nap vérét csorgatta a hegyoldal erdeire. Nem véletlen, hogy végül is itt kötött ki a Kárpátok hegyei között, a szurdokaiban, a fennsíkjain. Valahol az otthont idézték számára. Az otthont, ahonnan menekülnie kellett, pedig nem tett semmit, csupán őszinte volt; elhitte, hogy bár kissé furcsa, de mégiscsak demokrácia van, és a demokráciában mindenkinek lehet véleménye, hogy nem kell egyetérteni a hatalommal, és ezért még csak bántódása sem lehet; hogy a diktatúrát már megdöntötték régen.
Tévedett. Nagyot. Ezért kellett menekülnie, hátrahagyva a gyerekit, a feleségét. Új hazát kellett keresni, bele kellett bújni egy másik ember bőrébe, hogy a sajátját mentse. Nem lehetett megállni sem, mindig menni kellett, mindig újra kellett értékelni a történteket. Nem lehetett lakcíme sem, költözött szinte negyedévente. Hogy ne tudja lekövetni senki, ezért be sem jelentette a milíciának, hogy hol lakik. Az igazolványába évekig az a falu volt beírva, ahol még életében nem járt. Még a „fentiek” is úgy tudták, hogy Huszton él, nekik sem lehetett elmondani az igazat, mert ki tudja. Csak így védhette meg magát és a gyerekeket. Most nagy dilemma előtt állt: Ildikó. Azzal sem tudta, mi legyen. Eddig mindig ment, költözött, huzamosan nem lehetett egy helyen. Azt szokta mondogatni magának: elindultam egy úton, ami csapda, ami nem enged el, fogságban tart; én az útjaim fogságában élek.
...
Naplózva

„Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”  (A.S.E.)
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #17 Dátum: 2011.12.31., 06:55:13 »

-Lát engöm? - kérdezte a nénike, ahogy beléült a puha kárpitú, kényelmes karosszékbe és nézte a monitort, vagy mit, azt a keskeny, nagy széles tekintetű színes tévét. Me’ TéVé az, nem is monitor vagy mi, h’ába beszél neki ez a fess, kemény léptű és tekintetű tiszt úr. Nem tetszött neki ez a szigorú embör, nem tetszött, hogy a szálas, derék, ám mégis gyerekarcú kiskatonák merev arccal tisztelegtek neki, ahogy az épületben a folyosókon elhaladtak előttük. Nem teszött és nem is értette, hogy az ajtókon nem használnak kilincset, me’ minden ajtó olyan bankkártyával, vagy mivel nyílik. Aztat kell odatartani valami kis pislogó szemű dobozkához. No meg a taposócsempe az is, még a légy is - no ha lenne itten egyáltalán - még az is csúszkálna rajta. Na meg hát a kosarát is künn kelletett hagynia, pedig abban van minden jó finomság, hát ejszen disznóbökés ideje van. Ugyan kinek hagyja itten ? Ennek a mogorva morc tekintetű tisztnek? Jajj me’ hát vissza csak nem viszem – gondolta, ahogy  beleült a karosszékbe, amelyből kicsi lábai alig értek le a padlóra. Pedig le kelletett támasztania bizony, mer’ ez a szék bizony még a tengelye körül is megfordult, ha úgy akarta. Ej de hogy akarta, ő csak a monitorra szegezte tekintetét, sőt előre is húzódott és nézte a képernyőn, megjelenő távoli tájat, a fiút, abban a homokszínű egyenruhában.
Szeme sarkából tán csöpp könny is csordult, ahogy nagy hirtelen minden emlék egyszerre megrohanta. Mert bizony eszibe villant - noha oly régen vót, de eszibe villant - ahogy szedte meztébeni lábait, apró talpait a fiú a pendely meg lobogott rajta, aztán ríva kiabálta, hogy ő bizony nem lyány, hogy pendelyt adtak rá. Igaz, ami igaz, a pendely nem is állt ilyen jól a fiún, mint ez a homokszínű, tarka egyenruha. Nézte egyre csak, nézte nedvesen homályosodó tekintettel. Látta a gomolygó, szél kavarta port, nézte az idegen napot. Idegen föld, ismeretlen kopott vidék, más emberek, de a fiú az ott a miénk, a szeme huncut, olyan mint régen. Önkéntelenül a monitor mögé lesett, ugyan már, mi ez a káprázat?
-Ő is lát engömet ?- kérdezte suttogva újból a fess tisztre nézve
-Sajnos most nem, egyoldalú a képi kapcsolat, de hallja amit mondunk, ide beszéljen, szóljon bele  ebbe a kis mikrofonba - tolta eléje a tiszt a hajlítható kis csodát.

…és a nénike meghúzta kendőcskéje sarkait az álla alatt, úgy, de..…  úgy neki készülődött, hogy mond valamit…

-   Hazavárunk tikteket, fiaim   - *

nyögte ki nagy boldogsággal, őszinte, reménykedő szép gondolattal és még kezének tétova röpködése is ölébe csitult.

….**
 


* ismeretlen nagyMama
** és a fess tiszt még szemének pilláját sem engedte megrebbeni, ne hogy buta férfikönny nedvesítse be akár csak egy pillanatra is szeme szélit.



Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #16 Dátum: 2011.12.23., 16:11:49 »

„…Rózsaszín szemű tarka cica és reá vigyázó zerna macska küldi kunföldre  az Omegától a fegyverkovács fiának balladáját és üzenik : édes szüleim otthon, vigyázzatok magatokra mi megvagyunk itt szeretettel békével…..” ¬*




* részlet rövidhullámon, a SZER egyik adásából akkor és…..
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
Gazember
Vendég
« Válasz #15 Dátum: 2011.12.14., 13:59:08 »

Re:Társalgó«
Válasz #58936 Dátum: Ma - 15:32:20 »
„…..
…..Hát hogy van ez, Öreg Barátom? ….”  *



32-es „AKI” megszólítása, „Gazember” felé egy nyilvános fórumban, a huszonegyedik század elején. Hiba lenne bármit is hozzáfűznöm, mert egyik legszebb sor a fórumok történetében 


Na de mi volt az a legszebb sor a fórumok történetében, erre volnék kiváncsi.
Azt a Te megszólításodat a nyilvános fórum felé, nem tudod idézni ? Tulajdonképpen arra volnék kiváncsacsi, hogy mit írhattál nekem, ami annyira meghatotta Szürketestvért ? Erre, ha emlékeznél és elküldenéd akár profilba, (ha szégyelled) nem bánnám.


 köszi_2
Naplózva
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #14 Dátum: 2011.11.26., 18:02:23 »


Re:Társalgó«
Válasz #58936 Dátum: Ma - 15:32:20 »
„…..
…..Hát hogy van ez, Öreg Barátom? ….”  *



32-es „AKI” megszólítása, „Gazember” felé egy nyilvános fórumban, a huszonegyedik század elején. Hiba lenne bármit is hozzáfűznöm, mert egyik legszebb sor a fórumok történetében 
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
AKI...
Globális moderátor
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36 847



Profil megtekintése WWW
« Válasz #13 Dátum: 2011.08.27., 12:50:22 »

Ilyenkor azt képzelem, hogy megérted az embert.  yes_yes



A történet főszereplője aztán megrázta magát, fölforgatott mindent fenekestül -a saját életét is!-, és újból fölállt.
Sokadszor.
Naplózva

„Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”  (A.S.E.)
Akela
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 8 367


arany kicsi Frigyesem


Profil megtekintése
« Válasz #12 Dátum: 2011.08.27., 12:17:41 »

Már órák óta ült az alap betonján. Bal lábát felhúzta maga mellé, rákönyökölt, és úgy tartotta fáradt, nehéz fejét. Jobbra mellette feküdt a kutya, csendesen, nem akarta megzavarni gazdáját a nagy bánatában. Hatalmas fekete fejét mellső lábain nyugtatta, s csak néha nézett fel az emberre. Aztán, mikor úgy érezte itt az ideje, óvatosan hozzásimult a gazdához.
- Cézár, Cézár -sóhajtotta amaz - megleszünk mi itt ketten.
- Úgy lesz, majd én vigyázok rád! -tekintett fel a kutya.
Az ember végigsimította a hatalmas fekete testet, és örült, hogy van kit szeretni. Forró cseppek buggyantak ki a szeme sarkából. - Te még megmaradtál nekem! -sóhajtotta.
Cézár válaszul ráfektette fejét lelógó jobb lábának combjára, s olyan szeretettel, ahogyan csak egy kutya tud nézni, ráemelte tekintetét.
Az ember megmozdult. Előhúzta a háta mögül a táskáját, s az utolsó fél kiló kenyerét ketté tépte. Az egyik darabot odaadta a kutyának. -Egyél! -mondta -Én most úgysem vagyok éhes. - Ám az nem mozdult, pedig nagyon szerette a kenyeret. -Vedd el, no, tudom, ma még nem ettél te se semmit! Jó az Isten, csak ad valamit holnapra is!
De a kutya csak felült, és teljes testével hozzásimult. Ő átkarolta a nyakát, és ültek tovább a messzibe nézve, míg lassan beborította őket a sötét.

Ilyenkor azt képzelem, hogy megérted az embert.  yes_yes

Naplózva
Szürketestvér
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 2 279



Profil megtekintése
« Válasz #11 Dátum: 2011.08.26., 20:14:40 »

Nekivetette hátát a pad szélinek. Lábait, rövid kurta lábait kinyújtva az égre nézett, amelyen hunyorogtak, kacsingattak a csillagok, mintha mindenik őtet nézné. Vagy akár bíztatná is. Szemivel megkereste a göncölt, a kicsit, a szekeret. Tán messzi papa is ottan munkálkodik, bár ő a lovakat nyereg aláfogta, nem a rúdhoz kötötte…siratta is azokat, miközben biciglijét tolta. Mert bizony tolta, miután lovait elvették tőle és ő ugyan meg nem ülte a drótszamár nyergét.
Mindig azt mondta, minket kunokat lóra tett az öregisten, nem drótos szamárra. 
De messzi papa nem válaszol, ejszen soha, de soha nem is beszélt sokat. Tán csak egyszer, mesélt csak nekem, amikor búcsúztam. Megcsókolni mentem hozzájuk mama csöppnyi arcát, és kezit. A papát nem mer’ az mifelénk nem dívott, úgy a férfiak között. Meg amúgy durva, nagy keze volt neki, furcsa is volt kicsi, inas kuntermetéhez. Aztán valahogy félrehívott, ami nehéz volt a mama mellett, de félrehívott és szemembe nézett – nem mondott ő semmit, hisz el nem mondhatta, az angol derbiket, a damásdy lány mosolyát, amiért feladta a paták dobogását, meg hát hogy mondhatta volna el a világnak égésit és oly régen, jó Kötöny király meg népinek levágását sem, csak a szemei meséltek. Ám ha szavakba önthette volna, akkor talán valahogy emígy hangzott volna :
"Megdögleni lehet, de rongyemberré lenni nem *[/




[*  : talán Veres Péter…vagy maradjunk inkább a papánál
Naplózva

"....Az Úr tartson meg kezében, és kezét ne szorítsa túl erősen..."
AKI...
Globális moderátor
Hős tag
*****
Nem elérhető Nem elérhető

Hozzászólások: 36 847



Profil megtekintése WWW
« Válasz #10 Dátum: 2011.04.15., 19:27:41 »

Már órák óta ült az alap betonján. Bal lábát felhúzta maga mellé, rákönyökölt, és úgy tartotta fáradt, nehéz fejét. Jobbra mellette feküdt a kutya, csendesen, nem akarta megzavarni gazdáját a nagy bánatában. Hatalmas fekete fejét mellső lábain nyugtatta, s csak néha nézett fel az emberre. Aztán, mikor úgy érezte itt az ideje, óvatosan hozzásimult a gazdához.
- Cézár, Cézár -sóhajtotta amaz - megleszünk mi itt ketten.
- Úgy lesz, majd én vigyázok rád! -tekintett fel a kutya.
Az ember végigsimította a hatalmas fekete testet, és örült, hogy van kit szeretni. Forró cseppek buggyantak ki a szeme sarkából. - Te még megmaradtál nekem! -sóhajtotta.
Cézár válaszul ráfektette fejét lelógó jobb lábának combjára, s olyan szeretettel, ahogyan csak egy kutya tud nézni, ráemelte tekintetét.
Az ember megmozdult. Előhúzta a háta mögül a táskáját, s az utolsó fél kiló kenyerét ketté tépte. Az egyik darabot odaadta a kutyának. -Egyél! -mondta -Én most úgysem vagyok éhes. - Ám az nem mozdult, pedig nagyon szerette a kenyeret. -Vedd el, no, tudom, ma még nem ettél te se semmit! Jó az Isten, csak ad valamit holnapra is!
De a kutya csak felült, és teljes testével hozzásimult. Ő átkarolta a nyakát, és ültek tovább a messzibe nézve, míg lassan beborította őket a sötét.
Naplózva

„Ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.”  (A.S.E.)
Oldalak: 1 [2] 3 Fel Nyomtatás 
Harminckettes  |  32-es fórum  |  32-es közélet (Moderátor: AKI...)  |  Téma: üzenet, vagy emlékezet, amit gyermekeddel is szivesen elolvasatnál
Ugrás:  


Jelentkezz be a felhasználóneveddel, jelszavaddal és add meg a munkamenet hosszát

A MySQL adatbázis használatával A PHP programnyelven íródott Powered by SMF 1.1.21 | SMF © 2006-2009, Simple Machines Szabványos XHTML 1.0! Szabványos CSS!