Társalgó

[AKI...]

Kedves Manó!

  A hétvégi lehűlés nem okozhat számottevő kárt, a rügyek még nem indultak meg, semmi nincs virágban az aranyesőn kívül. Most metsszük a szőlőt, lemosó permetezés meg volt. Készítgetem a veteménynek a helyét.
 A hétvégi kerékpáros túrát rontja el, pedig jó lett volna ez a hosszú hétvége egy kis kiruccanásra. Még bármi lehet addig, csak hétfő van!

Nálunk szerencsére az aranyeső nem nyílik, viszont a fűz barkái már bizony erősen sárgulnak...
A lemosó permetezést én csak metszés után szoktam (nagy a pofám, idén fogom harmadszor megcsinálni  ) elvégezni. Miért permetezzek valamit, amit levágok? 

[AKI...]

-Haladás-
......

Nem olvastam, de felcsigáztál!

-Fórum-
A fészbúk árnyékában.....

És ma éppen nem is vagyok "blues" hangulatban!!!

Több régi Harminckettes is ott van, ott tartjuk ilyen-olyan szinten a kapcsolatot.
Tetemnek volt egy jó kezdeményezése, viszont se neki, se nekem teendőink kupacaiból nem sikerül annyira kimásznunk, hogy érdemben foglalkozzunk a Harminckettessel, mint önálló identitással.
Lehet, hogy szerencsésebb lett volna egy „Oldal”-ként életet lehelni bele.  Én a magam részéről több oldallal is rendelkezem ott, s annyira mindegy, hogy az aktuális látogató-cibáló információkat hány helyen osztom, netán még pár percet fent töltök a fórumról elcsent információ közzé tételével.
Időnként így is elküldök oda némi információt, de azt hiszem nem vagyok elég aktív!
Ezért arra kérem FB-os társainkat, ők is tegyenek lépéseket a jobb ismertség érdekében!
Főleg Tetemtől - mint az identitás kezelőjétől - kérem, hogy osszon Fórum hozzászólásokat, poénokat, vagy bármi olyan információt, amiről úgy gondolja, hogy másokat (a régi tagokat) is érdekelheti. Hátha kedvet kapnak a visszatérésre!

[csuhas]

Azért voltak jó pillanataid....  
 

Bizony, bizony!
Kár hogy mindig meggondolta magát, és azokat az írásait végül önkontroll címén sosem küldte be!  

[AKI...]

Azt gondolom, hogy ahogy körbe tipegitek itt most a témát, épp a legjelentősebb kavicsra nem vagytok hajlandóak rálépni agyalás közben.
Ez a Harminckettes már nem AZ a Harminckettes. Nosztalgiázni lehet, de akkor sem.
Persze, a fiataloknak lehet mesélni erről a fórumról, ide lehet rángatni őket, aztán fel lehet készülni egy elnéző mosolyra és egy kedves buksisimogatásra: "Játssz csak vele, ez a te játszótered. Én nem értem ezt a hintát!"
Mert valljuk be, el tudjuk-e magyarázni a Harminckettes feeling-jét, értelmét, érzését egy olyan embernek, aki anno nem kóstolt bele? Azt hiszem, bármit is mondunk, csak a szavak maradnak.
Szóval ezért nehéz ez. Ha azok se nagyon jönnek, akik ismerik ezt az életérzést, mit várunk a "civilektől"?
Ha meg a maga valójában nézzük meg ezt a fórumot, kritikusan és objektíven, akkor nincs benne igazán semmi "csalogató" Egy mezei, kétszer-hatvanezer-egy-tucat fórum. Nincs konkrét tematikája, ami az azt érdeklő embereket ide vonzaná, mert teljesen a káoszelméletre épül. 
Kivételesen van egy pozitív tulajdonsága: többé kevésbé olyan emberek vannak itt, akik kedvelik egymást és beszélgetnek.

Mielőtt az idegtől nem kaptok levegőt, és padlizsánlila fejjel billentyűzetet ragadnátok  bevallom: én ugyanolyan felelősnek érzem magam ezért, mint érezheti bárki. Amikor én idejöttem, akkor Harminckettes-ként jöttem ide. Most meg csak tengek-lengek.

Azért voltak jó pillanataid.... 
 

[Ine]

    Eltávozott , elszállt a kismadár.

Nagyon fiatalon távozott közülünk. A zenéjét nagyon szeretem.
Sajnálom nagyon. 

[Ine]

Atom Manó!

Nézz bele a meteotávcsövedbe, és mondd azt, hogy péntektől jóidőt látsz!
Legalább füllents egy kicsit, ne kelljen ilyen kedvetlenül várni a hosszú hétvégét!

(Akinek kertje van, gondolom, velem együtt aggódik, ennyi tavasz után okoz-e kárt a várható párnapos tél.)

Kedves Manó!

  A hétvégi lehűlés nem okozhat számottevő kárt, a rügyek még nem indultak meg, semmi nincs virágban az aranyesőn kívül. Most metsszük a szőlőt, lemosó permetezés meg volt. Készítgetem a veteménynek a helyét.
 A hétvégi kerékpáros túrát rontja el, pedig jó lett volna ez a hosszú hétvége egy kis kiruccanásra. Még bármi lehet addig, csak hétfő van!

[chaos]

-Haladás-
Valamerre most már muszáj, mert ahova eljutottunk, az egy olyan állapot, ami nemhogy nem maradhat, de nem is fog maradni, a természet gondoskodik róla, tehát vagy lépünk, vagy lelépünk a földtörténet lapjairól, és marad utánunk egy rövid bejegyzés mondjuk "zsákutca" vagy "sikertelen kísérlet" címszó alatt.
Az ehhez kapcsolódóan említett mutálódásról jutott szembe.
Nagyon élvezetes olvasmányom volt "Az utolsó három perc" Paul Daviestől, de egyben nagyon le is hangolt.
Amit a szerző az emberiség lehetséges jövőjéről írt, no hát ha addig értelme lett volna komolyan gondolkodni az örök életen, az biztosan elvette volna tőle a kedvem.
Nem akarom kifejteni, aki olvasta, alighanem valami hasonlóra juthatott.

-Fórum-
A fészbúk árnyékában elég nehéz bárkit is ide csábítani, főleg fiatalokat.
A zömöt kitevő, egymással teljesen felesleges információkat megosztó, és ennél többre nem is vágyó réteg ugye jó helyen is van ott.
Én nemhogy facebook rajongó nem vagyok, de kifejezetten idegenkedem is tőle, viszont azt ezért nem állítom, hogy minden ott jelen lévő ilyen igénytelen lenne, nyilván azok is megtalálják egymást, akik valami tartalmasabbra, értékesebbre, értelmesebbre vágynak.
Ők már megszokták azt a közeget, kialakultak a kapcsolatok, nemigen éreznek késztetést egy jórészt vén trottyokból álló  társasághoz csapódni (az udvariasság kedvéért elárulom, hogy rátok gondoltam, én kivétel vagyok).
A szűkös létszám viszont a sokszínűség rovására megy, ami pedig leginkább vonzerő lehetne, tehát könnyen előfordulhat, hogy a stagnálás még a jobbik a lehetséges forgatókönyvek közül.
Hogy mit lehet tenni?
Én amondó vagyok, erőlködni kár, akiben van annyi tettrekészség, hogy valamiféle módon ráirányítsa minél szélesebb kör figyelmét a fórumra, tegye meg, mi többiek pedig csak adjuk magunkat továbbra is, és ha lesznek, akiknek az érdeklődését felkeltjük, akkor örülünk (és megköszönjük a tevékenyek fáradozását), ha nem bizonyulunk elég érdekesnek, akkor meg ezt érdemeljük, és ezen nincs mit keseregni.
Amíg ez a pár ember kedveli egymást, és van is értelmes mondanivalónk a tagok számára, addig jól érezzük magunkat, ha ez megkopik, akkor megszűnik a (jelen esetben szellemi) energia betáplálás, és átadjuk magunkat az entrópia törvényének.

És ma éppen nem is vagyok "blues" hangulatban!!!

[Atom Manó]

Illik félretennem a szubjektivitást.
Egyik rovattársunk, -Lea- a Harminckettesekről írta a szakdolgozatát.

[Mikulás]

Meghalt Cipő

47 éves korában, hétfőn hajnalban elhunyt Bódi László Cipő, a Republic együttes énekese. Ő volt a rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb dalszerzője.  
A kismadár elszállt.

www.youtube.com/watch?v=6mrgVBw55tU

www.youtube.com/watch?v=ca_3oLKOXME

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=N85sCRAlG9Y

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,
a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...
Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,
mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...
Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,
elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat..

[AKI...]

Republik - Csak az emlék marad




Cipő - Csak a dalaid maradnak...

 

[AKI...]

Már publikáltam itt azon meglátásomat, hogy a pörgős fórumok valószínűsíthetően valami más hátán élnek meg. A Hirdetésben sem úgy találtad a harminckettest, hogy fórumot kerestél, hanem megvettél egy hirdetési újságot, és véletlen bukkantál rá. Lehetne ez a valami, aminek a hátán megélünk egy rádióműsor, vagy akár egy népszerű hírportál is, de mindenképp kellene ami bevonzza az embereket.
Aztán ha már itt vannak, csak akkor jön az a kérdés, hogy milyen is ez a fórum.
Amik régen (az újságban) megvoltak, de nálunk nincsenek meg:
– Egy ember korlátozott megjelenési terjedelemmel bírt (ha nem szeretted, csak bizonyos mennyiségű írását kellett átugranod).
– Minden egyes szöveg helyesírás-ellenőrzésen esett át, sajnos az ilyen alkalmazással ellátott böngészők használatára nem sikerült rávenni a tagságot, gyakran előfordulnak olyan (durva) hibák, amik ezeken sem mennének keresztül: úton; mondtam, hogy; stb. ... (Ez fontos kérdés, mert annak számára aki jó helyesírásból, ez zavaró, színvonaltalanság érzést szül. Emlékezzünk csak vissza, nem csak a hozzászólásokban, hanem még a belépő oldalon is hemzsegtek az ilyen hibák! Én ma már ebből a szempontból értem Szivárványék jogos kritikáját.)
– A nagy taglétszám miatt biztos találtál olyan írást, írót akinek a kuponjait szeretted, amiért a többit érdemes volt elolvasni, vagy átugrani.

Az adminnak joga van arra, hogy bizonyos automatikus javítási beállításokat tegyen, mint ahogyan látod, hogy ez jelen esetben meg is valósult!
Tehát ötletként hadd dobjam fel: amikor valami visszatérő, vagy egyéb súlyos helyesírási hibával találkozol, tedd a „cenzúrált szavak” közé, és add meg a helyes szót, amire a rendszer kicserélje!

[AKI...]

Már publikáltam itt azon meglátásomat, hogy a pörgős fórumok valószínűsíthetően valami más hátán élnek meg. A Hirdetésben sem úgy találtad a harminckettest, hogy fórumot kerestél, hanem megvettél egy hirdetési újságot, és véletlen bukkantál rá. Lehetne ez a valami, aminek a hátán megélünk egy rádióműsor, vagy akár egy népszerű hírportál is, de mindenképp kellene ami bevonzza az embereket.
Aztán ha már itt vannak, csak akkor jön az a kérdés, hogy milyen is ez a fórum.
Amik régen (az újságban) megvoltak, de nálunk nincsenek meg:
– Egy ember korlátozott megjelenési terjedelemmel bírt (ha nem szeretted, csak bizonyos mennyiségű írását kellett átugranod).
– Minden egyes szöveg helyesírás-ellenőrzésen esett át, sajnos az ilyen alkalmazással ellátott böngészők használatára nem sikerült rávenni a tagságot, gyakran előfordulnak olyan (durva) hibák, amik ezeken sem mennének keresztül: uton; mondtam,hogy; stb. ... (Ez fontos kérdés, mert annak számára aki jó helyesírásból, ez zavaró, színvonaltalanság érzést szül. Emlékezzünk csak vissza, nem csak a hozzászólásokban, hanem még a belépő oldalon is hemzsegtek az ilyen hibák! Én ma már ebből a szempontból értem Szivárványék jogos kritikáját.)
– A nagy taglétszám miatt biztos találtál olyan írást, írót akinek a kuponjait szeretted, amiért a többit érdemes volt elolvasni, vagy átugrani.

Nem véletlen lennénk fenn a FB-on, propagáljuk ott akár az irodalmi rovatot, ahol van hivatkozás ide, avagy a viadukt.hu-n, meg még néhány egyéb helyen.
Lehet, igazad van abban, hogy amikor még a „Mindentudó” része volt a Harminckettes, akkor többen olvasták, de ezt nem mértem soha, hogy onnan hogyan jutottak el idáig.
Egy honlap, főleg egy fórum menedzselése nem egyszerű feladat, kiváltképp úgy, hogy mindenkinek megvan a munkája, ami mellett itt kikapcsol, barátaival megbeszél dolgokat.
Annak idején az újság a hirdetésekből élt, komoly apparátussal létezett, akiknek kuponjaink írása, beírása feladata volt, fizetésért dolgoztak, és az újságot a hirdetők vették meg alapvetően, akik vagy elolvasták a 32 rovatot, vagy nem.

Azon kellene elgondolkodnom, illetve annak megvalósíthatóságán, hogyan lehet a Harminckettesre ráépíteni valamit. Ehhez azonban pillanatnyilag szinte minden tekintetben kevés vagyok.  

[csuhas]

Azt hiszem, azok az értékek, amiket mi annak tekintünk (békesség, nyugalom, erőszak mentesség) a mai életnek nem velejárója. A mai világ egy nagyon zaklatott világ, és a frusztráció kieresztésére ez a fórum nem alkalmas. Itt nem szoktunk (és amúgy is tilos) az „anyázás”. Viszont nézd meg a legjobban pörgő fórumokat: tömény politikai mocskolódás, bármely oldalról tekintjük is.
A mindennapok keserűségét, a saját nyomorultságát sok ember nem tudja kezelni, és valakit okolni kell érte.  Mást okolni meg sokkal könnyebb, mint megkeresni a valóságos a hibát a rendszerben, és megpróbálni kijavítani.
Persze, vannak olyan rendszerhibák, amiket mi, főleg máról-holnapra, nem tudunk megoldani, ám nagyon sokaknak az az érdeke, hogy a verbális háború fennálljon, mert akkor lehet eredményesen halászni a zavarosban!
Mi ide kikapcsolódni jövünk, sokan pedig nem érnek rá a pihenésre...
Meg még egy csomó oka van, de ez most olyan jó kis eszmefuttatás volt!  

Már publikáltam itt azon meglátásomat, hogy a pörgős fórumok valószínűsíthetően valami más hátán élnek meg. A Hirdetésben sem úgy találtad a harminckettest, hogy fórumot kerestél, hanem megvettél egy hirdetési újságot, és véletlen bukkantál rá. Lehetne ez a valami, aminek a hátán megélünk egy rádióműsor, vagy akár egy népszerű hírportál is, de mindenképp kellene ami bevonzza az embereket.
Aztán ha már itt vannak, csak akkor jön az a kérdés, hogy milyen is ez a fórum.
Amik régen (az újságban) megvoltak, de nálunk nincsenek meg:
– Egy ember korlátozott megjelenési terjedelemmel bírt (ha nem szeretted, csak bizonyos mennyiségű írását kellett átugranod).
– Minden egyes szöveg helyesírás-ellenőrzésen esett át, sajnos az ilyen alkalmazással ellátott böngészők használatára nem sikerült rávenni a tagságot, gyakran előfordulnak olyan (durva) hibák, amik ezeken sem mennének keresztül: uton; mondtam,hogy; stb. ... (Ez fontos kérdés, mert annak számára aki jó helyesírásból, ez zavaró, színvonaltalanság érzést szül. Emlékezzünk csak vissza, nem csak a hozzászólásokban, hanem még a belépő oldalon is hemzsegtek az ilyen hibák! Én ma már ebből a szempontból értem Szivárványék jogos kritikáját.)
– A nagy taglétszám miatt biztos találtál olyan írást, írót akinek a kuponjait szeretted, amiért a többit érdemes volt elolvasni, vagy átugrani.

[csuhas]

Mivel ennyire kiestem a folyamatokból, és még nem értem el a történetben a kritikus részhez, nincs mi alapján véleményt alkotnom a kialakult helyzetről, így egyelőre csak ismerkedem a múlttal és a jelennel.
Még károgni sem akarok, mert lehet, hogy később máshogy látnám.



"valami olyat kellene találni, ami biztosítja időtlen-időkig a megfelelő számú új sejt képződését."

De bízom benne, te is úgy látod, az ember a jelenlegi állapotában nem érdemli meg az örök életet.
Persze, jó lenne, ha csak magunkat és a szeretteinket nézzük, viszont ha belegondolunk, ki mindenki telepedne még rá a világra örök időkre, akár csak ha a viszonylag szűkebb környezetünket nézzük is, hát én azt mondom: isten ments!

Nem beszélve arról, hogy a Föld, pontosabban a bioszféra már így is elég nehezen visel el minket, már eleve teltház van, (gorombán hangzik, de) nagyon is szükség van a halálozásra.

És akkor még ott van a fejlődés kérdése.
Ha netán mégis sikerülne elérni az örök életet, és a szaporodást valahogyan úgy szabályozni, hogy csak a balesetek és öregedéssel nem összefüggő betegségek miatti fogyást pótolja, jelentősen lelassulna a mostani viszonylag gyors generációváltás, márpedig a "friss vérre" igenis szükség van a haladáshoz.

Valószínűleg még pár oldalnyit ki tudnék hozni a témából, de most ennyi időt rászánni, és a társaságot terhelni sem akarom.

Valóban felesleges lenne, hogy a mostani viszonyok között egy ember a testében örökké létezhessen.
A halál értelmet ad az éltetnek, hiszen belátható határt szab arra, mennyi ideje is van valakinek megcselekednie, megélnie mindazt amit szeretne, és sok ember még így sem tudja mit kezdjen idejével, saját magával, ez a helyzet csak rosszabbodna, ha az élethossz jelentősen megnyúlna, vagy végtelenné válna.
A magam részéről a újjászületés elméletét sem utasítom el, valóságosságát lehetségesnek tartom, abból a szemszögből nézve meg nincs is semmi értelme azt kutatni, hogy a test örökkévalóvá legyen.

[Mikulás]

Heti Hetes
  itt is látható.

[Mikulás]

Jó reggelt.

[AKI...]

Régi katonai élménnyel kezdem a jóindulat megnyerése céljából:

Tiszti vélemény: Ami nem megy, azt gyakorolni kell.
Sorkatonai vélemény: Ami nem megy, azt ne erőltessük.

A fenti sorokat kizárólag a létszámbővítéssel kapcsolatosan írtam le.

Mi volt régen?
A Vt-n a jelenlévők - akik már írtak a lapba-  nem írogató rokonokkal, hozzátartozókkal, barátokkal, ismerősökkel  is jöttek, s azok egy részére újabb íróvá vált.
A nagyobb létszámú VT-k szolgáltattak annyi eseményt, melynek ha csak egy-egy részét elevenítették fel a lapban, akkor az is bővítette a leírtakat.
((Tudom, ezt most egyszerűbb gépbe írni.))

S régen mintha több érdemi és hasznos vita is volt, mely ugyancsak növelte az írások számát. (Persze több rovattárs esetén ez nyilvánvalóan könnyebb.)

Amikor sikerült megrendezni a XXXII. Harminckettes találkozót, akkor olyanok is eljöttek, akik akár több éve még a lapba sem írtak, illetve alig, vagy soha nem jártak VT-re.

Tudom ma más időket élünk már.
Mégis jó lenne olyan megoldást keresni és találni, mely a létszám növelését eredményezhetné.

Persze azonnal felmerülhet jogosan az az észrevétel, hogy pusztán nosztalgiázással nem lehet a létszámot növelni.
Ez 100%-osan igaz.
Mivel mégis illik valami megoldást javasolnom, én jelenleg  akár a VT-k gyakoribbá tételét, akár pedig a baráti körben tartó emlegetést tartom csupán célravezető kísérletnek.

Mivel több szem többet lát, örülnék, ha foglalkoznánk ezzel a kérdéssel akár elméletileg, akár gyakorlati szinten.

Én a „Mindenki hozzon magával még egy embert!” szlogent is elfogadhatónak tartom.
Nem hiszem, hogy a gyakoribb találkozások elvezetnének ahhoz, hogy többen és többen legyünk. Már csak azért sem, mert a találkozókról szóló beszámolók is egyre szűkszavúbbak, és néha úgy érzem, egyre „nyögve nyelősebbek” lettek.
Viszont úgy vélem, hogy a régi fiatalabb tagok visszaterelgetésével, esetlegesen új emberek becsábításával is eredményesek tudunk lenni!
Nézzük meg Zzsolti és Ine példáját!
Manócska, Te kicsit gyermekeid felé is kifejthetnél némi „aknamunkát”, hiszen a 32-be tulajdonképpen Ők rántottak bele Téged is. Ideje lenne, hogy valamit visszaadj nekik! 

[AKI...]

Az oldal bejön, de a műsort nem találom.
Igaz, megvan a bevált beszerzési forrásom, na meg alighanem lassan hanyagolni is fogom őket, most nem megyek bele, miért, nehogy szimpátia-antipátia vita kerekedjen belőle.
Lényeg, hogy ami eddig leginkább érdekelt benne, az megszűnik (-t).

Én több-kevesebb rendszerességgel belealszom vasárnap, így volt ez tegnap is, aztán holnap sem fogom megnézni, mert éppen másik filmet nézek, szerdán meg túl korán van.... itt meg időm nincsen.
Én látok belőle amennyit látok.
Lehet, hogy jobb is így, mert szép emlékeim maradnak?
Tán ez is olyan, mint 40 év múltával újra találkozni az első szerelmeddel; rádöbbensz, milyen szerencsés vagy, hogy nem ő lett a feleséged! 

[AKI...]

Atom Manó!

Nézz bele a meteotávcsövedbe, és mondd azt, hogy péntektől jóidőt látsz!
Legalább füllents egy kicsit, ne kelljen ilyen kedvetlenül várni a hosszú hétvégét!

(Akinek kertje van, gondolom, velem együtt aggódik, ennyi tavasz után okoz-e kárt a várható párnapos tél.)

 

Pedig az úgy szokott lenni.
Igaz, hosszútávra idén esős évet jósolnak azok, akik hozzáértőként aposztrofálják magukat!

[AKI...]

Mivel ennyire kiestem a folyamatokból, és még nem értem el a történetben a kritikus részhez, nincs mi alapján véleményt alkotnom a kialakult helyzetről, így egyelőre csak ismerkedem a múlttal és a jelennel.
Még károgni sem akarok, mert lehet, hogy később máshogy látnám.



"valami olyat kellene találni, ami biztosítja időtlen-időkig a megfelelő számú új sejt képződését."

De bízom benne, te is úgy látod, az ember a jelenlegi állapotában nem érdemli meg az örök életet.
Persze, jó lenne, ha csak magunkat és a szeretteinket nézzük, viszont ha belegondolunk, ki mindenki telepedne még rá a világra örök időkre, akár csak ha a viszonylag szűkebb környezetünket nézzük is, hát én azt mondom: isten ments!

Nem beszélve arról, hogy a Föld, pontosabban a bioszféra már így is elég nehezen visel el minket, már eleve teltház van, (gorombán hangzik, de) nagyon is szükség van a halálozásra.

És akkor még ott van a fejlődés kérdése.
Ha netán mégis sikerülne elérni az örök életet, és a szaporodást valahogyan úgy szabályozni, hogy csak a balesetek és öregedéssel nem összefüggő betegségek miatti fogyást pótolja, jelentősen lelassulna a mostani viszonylag gyors generációváltás, márpedig a "friss vérre" igenis szükség van a haladáshoz.

Valószínűleg még pár oldalnyit ki tudnék hozni a témából, de most ennyi időt rászánni, és a társaságot terhelni sem akarom.

Ez a „haladás” kérdése engem mindig is izgatott! Mit is tudunk haladásnak nevezni, és vajon merre is haladunk?
Nekem pillanatnyilag úgy tűnik, hogy önmagunk és a világ elpusztítása felé haladunk.
Hiszen bármennyire is nem hiszik el sokan, a Föld átlaghőmérséklete folyamatosan emelkedik, e sivatagos területek mennyisége pedig nő. Mi emberek a mindegyre zsugorodó élettérben folyamatosan szaporodunk. Ennek egyetlen következménye lehet: egy globális háború. Nem kétséges, hogy a technikai fejlettség csúcsán álló hatalom lenne ebben a győztes, ám a buta ember sokkal veszélyesebb, ezért vélhető, hogy a következő világháborúnak csak vesztesei lesznek. Amennyiben nem robbantjuk darabjaira a Földet, valószínűleg az emberi faj kénytelen lesz mutálódni, és valami gyors túlélési technikát kifejleszteni, mert én nem gondolnám, hogy alkalmas lenne a bolygó felszíne egy jó darabig az élet jelenlegi formáinak eltartására.
Ha pedig szétrobbantjuk a Földet, azzal egy olyan láncolatot indítunk el a világegyetemben, amiben belegondolni sem érdemes. A naprendszerben megváltoznak a mágneses viszonyok, és gyakorlatilag széthullik.
De nem ez az igazán szomorú, hanem az, hogy mindez azért következhet be, mert van néhány olyan ember, akinek fogalma sincs arról, hogy a jelenleg meglevő vagyonával mit is kezdjen, de még kell neki pénz! A másik pedig a hatalom.