Este belemerültem az archív olvasásba, és úgy beleette magát a fórum az agyamba, hogy éjjel, pontosabban már ébredés előtt egy komplett VT-t álmodtam meg, helyszínnel, tagokkal, beszélgetésekkel, cakk-pakk.

Aztán meg ebből ébredezve, furcsa irányváltással, még félálomban a következő versike született meg.

KKV
(Kormányközeli vállalkozó)

Írta: Mén

Karom acél, agyam penge
Pénzem annyi, mint a tenge
Rö

Megmondom én szemtől szembe
Én vagyok a legjobb embe
Rö

Simlis vagyok és nem szende
Habitusom, mint úthenge
Rö

Tudja Gyömrő, Sülysáp, Mende
Enyém ninden zsíros tende
Rö

Ne próbálj hát széllel szembe
Belegyűrlek a zsebembe
Ö...

Persze hogy nem, mert hülyeséget írtam: "ugrás a következő oldalra".
Helyesen: "Ugrás egy webhelyre".
Tehát sokszor ez jelenik meg a címsorban, pölö már mindjárt a Firefox indulásakor is, mert nálam a google.hu a kezdőlap, és azt sem írja ki (de ha én gépelem be, akkor megmarad).
A "harminckettes.hu/..."-t látom, de már az előbb általad linkelt klipnél sem írta ki a youtube-címet.
Ezt úgy tudom előszedni, ha a hivatkozásra jobbost nyomok, és "hivatkozás címének másolása", majd beillesztem a címsorba.
De ha csak simán a hivatkozásra kattintok, és úgy hozza be az oldalt, ott csak a fentebb említett szöveg jelenik meg.
Nem kardinális kérdés, elboldogulok így is, csak nem értem, miért, és miért csak újabban van ilyen.

Na, közben ahogy még próbálgattam, kezd valami tendenciaféle körvonalazódni: hivatkozásnál nem írja ki a címet, linknél igen.
Lehet, hogy mindenkinél így van, csak egyedül engem zavart (össze)?

A verziószám egyébként nálam is 19.0.2, automatikusan frissül.

Bazzzzz!
Ez a kilencedik zsinórban, pofám leég.
Visszavonulok archívot olvasni.

Talán nem eléggé meglepő az a lépés.
Olyan horderejűvel próbálkozz, mint egy rokonom egy reggelbe nyúló ultipartin, amikor a rengetegedik pohár után szépen összerendezgette a terített durchmarsot, és rendületlenül, többszöri visszakérdezésünk ellenére bemondta a terített betlit.

Lehet, hogy máris kisebb zarándokhellyé válik a sírja?
Jövő héten a szomszédasszonyt kell oda elfuvaroznom.
(A szomszéd éjszaka dolgozik, és épp csak kibírja reggelig, míg hazaérve ciccentheti az első pattintós zsömlét, úgyhogy ő már napközben nem vezet.)

Szakítson már félbe valaki, mert még grafománnak vagy narcisztikusnak fogok tűnni!

Ez tetszik!
Megpróbálom elraktározni, csak sajnos az agyam nem egészen rendeltetés szerűen működik.
Rengeteg fontos, dolog, például az ilyen hülyeségek kihullanak belőle.

Jaj, hát a legfontosabb!

'Tessen bokáig!!!

Na most, elárulom, hogy lehet ezt a tilalmat teljesen "jogszerűen" kijátszani.
Mindig egy fél cseppel többet tölts vissza a hordóba-üvegbe, mint amennyit megiszol, és akkor biztosan nem fogy az alkohol.

Olyan jó játékos, mint én.
Ha összejön néha nálunk egy kis kártyaparti, pofátlanul szinte mindig kizsebelnek, szerencsére csak képletesen, mert csak írjuk az eredményt (snapszer), nem számolunk el a végén.

Hö, ennyi oktatásért már egy egész sornyi jár, de mivel tévét használok monitorként, van rá hely.
És ha már, hát így mulat egy magyar úr - nyálazok oda még egyet, mert régóta furdal valami, amire talán te tudod a választ.
Firefoxot használok, és sok honlapnál a címsorban csak valami "ugrás a következő oldalra" vagy mifene szöveg jelenik meg, és olykor előfordul, hogy szükségem van a címre, elő is tudom keríteni, de jó lenne, ha ehhez nem kéne trükközni, csak nem tudom, mi okozza ezt a jelenséget, mert pár hónappal ezelőttig nem tapasztaltam.

Kösz' a keresett nap előkerítését, átböngészem, mert kíváncsi vagyok, milyen volt, amikor igazán pezsgett az élet.

Köszönöm, ha úgy adódik, élni fogok a kedves felajánlással.

Kikapcs.

Ja, valahogy összevontam a kártyát a szintén többször emlegetett hegyre járással, azt hittem, valami barlang van a hegyen.
Bűnbarlang.

Azt a napot hogy lehetne könnyen elérni?
Ha vissza akarnék lapozgatni, reggelig kattogtathatnék.

Erről a kártya témáról hallhatnék bővebbet, hogy képben legyek?
Ha az érintett szégyenlős, beérem pletykával is.

Teljesen egyetértek, és szeretek is túrázni, csak jó pár évig heti nyolcvan órát dolgoztam, a szabadság azt jelentette, hogy akkor az egyik negyvenórás meló alól mentesültem, egyszerűen nem fért bele természetjárás meg efféle hívságok.
Most már lesz időm rá, még nem tudom, hova, de idén szeretnék megint elcsatangolni valamerre.
Alighanem csak a kiinduló pontot fogom előre elhatározni, meg legfeljebb a végcélt, de pontos útvonalat biztosan nem.

Szeretem a társaságot, de (talán az átlagosnál jobban) az egyedüllétet is, és a magányos túrázásnak megvan az az utolérhetetlen előnye, hogy se alkalmazkodnom, se irányítanom nem kell, akkor és arra indulok, amerre akarok, stb.
Ha olyan társat sikerülne rábírnom, akivel egyrészt elviseljük egymás folyamatos közelségét napokon át, egyezik az ízlésünk, habitusunk, meg stimmel még pár szempont, az jó lenne, de nem vagyok ilyen szerencsés helyzetben.
Egynapos kirándulások, az más tészta, inkább társas műfaj, szoktam is, azt lehet szinte bárkivel, akit legalább néhány órára elvisel az ember.
Az az egyik fajta élvezet, a magányos túra pedig számomra a másik, és legalább ugyanakkora.

Na, mégiscsak összeszedte a fogát?
Fogatát.

Ezek szerint megbocsátó típus vagy.

Ehhez egy történet, épp mostanában meséltem valakinek, remélem, nem itt írtam le.

Pár éve Horvátországban nyaraltunk barátainkkal, családostul.
Egyik nap, amikor inkább kirándulós, mint lubickolós időjárás volt, felmentünk a hegyek közé, megnéztünk egy közeli, félig kihalt várost, és odébb egy teljesen elhagyott, csak nyáron művészek által lakott kis falut.
A falu gyönyörű, szinte festői volt, amúgy különösebb extra látnivalót nem kínált.
Együtt indultunk el, a másik pár nőtagja bédekkerrel  kezében.
Egy kis terecskénél megláttam valamit, ami felkeltette a figyelmemet, és elindultam arrafelé.
Erre a csaj, a könyvet lobogtatva: nem arra kell menni!
Akkor te menj a könyved szerint! - és innentől külön utakon jártunk, legalábbis ott a faluban.

Ők társas körutazásokra járnak, idegenvezetéssel, én abba belehalnék, jobban szeretem az ad hoc dolgokat, ha olyanunk van, napokig henyélünk egy helyben, ha éppen kedvük támad, akkor felkerekedünk, de itinerrel nyaralni - az nem nekem való.

Ott még nem, sőt igazi túrán eddig kétszer voltam, egyszer a Bakonyban, ahol sikerült a nyár legmelegebb napjait kifognom, ráadásul a kb. 70 km-es táv (három napra elosztva) legelején sikerült a nem megfelelő lábbeli miatt olyan lábközépcsont fájdalmat összeszedni, hogy igen erős bicegéssel tettem meg szinte az egész távot.
De mindenért kárpótolt, amikor az utolsó este a Badacsony oldalában, Balatoni panorámás fekvőhelyemről láttam, amint a tóparton sorra gyulladnak ki a fények.

A második túrám a Mecsekben volt, hasonló táv és időtartam, abból sajnos a legmaradandóbb emlékem, hogy az akkor még újdonságnak számító digi fényképezőgépemmel készített összes fotót sikerült otthon kitörölnöm egy óvatlan mozdulattal.
Persze nem csak ez maradt meg, hanem a szépségek is.

Mindkét alkalommal egyedül voltam, és be kell valljam, nem is hiányoltam útitársat.

Elolvastam ezt a tavalyi beszámolót, és elsőre azt hittem, elírás az ötezervalahányas létszám, de a részletezésből kiderült, hogy valóban ennyi.
Igazság szerint ez sok kilométeren eloszolva is tömegjelenetnek tűnik, na meg nem úgy működik, hogy csak megyek az orrom után, ahogy szeretek, úgyhogy nem tudom...

Ez nagyon baró!
És ha még fel is emelné az elosztót működés közben...