A lány belépett a csónakba. Imbolygott a ladik, de a lapos feneke bírta a mozgást. Előre húzódott az orr részbe.
-Üljék le, tettem pokrócot a padra, hideg már a hajnal.- mondta az öreg ahogy bekászálódott a ladikba, nyögve elhelyezkedett a farrészen - no meg a köd is leszáll a deszkára, de vastag a pokróc – morogta az öreg ahogy eloldotta a kötelet a vízbe vert póznáról.
A lány végig nézett a vízen, sötét volt a színe, felette köd, vagy pára gomolygott, a levegő is nyirkos volt, összehúzta magát, didergett. Bár nem tudta, hogy a levegőtől, vagy a rá váró feladat ültetett reszketést a testébe. A táskát letette maga mellé, koppant a fenékdeszka, az öreg oda is pislantott. Csend volt a vízen…az öreg evezni kezdett  hátul, egy lapáttal, előbb ellökte a parttól a csolnakot, majd belemerítette, húzta, fordította és már siklott is a vízen.   
A lány oldalról dobogást hallott, ahogy kiértek a nádból arra felé nézve látta, hogy két férfi áll egy stégen, a horgászbotokat tekerték, szedték be.
- fogtak valamit – szólt hátra az öregnek
- nem, csak beszedik a horgokat… ne akadjon bele a lelke, ahogy elnyugszik -folytatta az öreg két húzás után.
Lassan haladtak befelé, ahogy ahogy a part távoldott, úgy bontakozott ki a túlparti nádas, aztán az öreg megállt,
- ez már a mélymeder, itt van vagy 7-8 méter is a víz, itt,.ha úgy gondolja, jó lehet - és  az evezőt szinte rátámasztotta a vízre megállt a csónak.
- Ha feláll, csak nyugodtan biztos csolnak ez, és visszanéz ott jobbra a fák felett látni az öreg fűz tetejét, ha meg átnéz a túlra, a túl partra, ott hátul látni ott messze a szélmalmot, vagy mit, ami áramot termel tuggyja, a köd fölött, de az mán másik megye és messze is van.Ha meg hátranéz, ahunnan a víz folyik, arra van  Keve, meg főváros is, igaz az sincs azért közel .no ha gondolja itt jó…-
A lány kibontotta táskát kivette az urnát, csikorogva vette le a fedelét, nem értette, miért csikoroghat, talán az idő miatt, hideg van.
- szélirányba szórja- rekedt volt az öreg hangja
Felállt a lány, elnézett visszafelé ahonnan jöttek, nézte a nádas bevágásait, sejtette inkább, mint látta, hogy a két férfi ott áll az összetákolt fastégen és őket figyelik. A köd hosszú foltokban nyújtózott végig a vízen, elnézett a folyás irányba, bár csak gondolta, hogy arra folyik a víz, mert hát az öreg mindig arra mutatta, hogy „lefelé” korábban. Csobbanásokat hallott, élt a víz, mozgott az élet benne.
Megemelte a kis urnát – nyugodj békében – suttogta és ahogy a filmeken látta, széles mozdulattal fordította az urnát a sötét víz felé. A pára szinte elnyelte a port, a hamut, de aztán látta, hogy a vízre telepszik egy pillanatra aztán már nem is látszott. 
A loccsanásokon kívül csend ült rá a vízre, a levegőre, az öreg hátul megmoccant. Hátrapillantva látta, hogy az öreg az ócska viharkabátja mélyéről egy fémkulacsot húz elő, komótosan letekerte a kupakját aztán félrehajtotta azt, - Légy eledele a víznek, nyugodj békében és vigyázz ránk itt maradtakra – morogta az öreg szinte szégyenlősen, aztán a víz felé löttyintette a kulacsot, majd a lány felé nézett és nyújtotta felé - húzzon belőle, jó fajta saját főzés – mondta neki
A lány nézte az öreget a széles kezét, benne a kis kulacsot, látta mögötte a partot. Szinte érezte az öreg vastag viharkabátjának melegét, ahogy megvédi a ködtől, esőtől. Most vette csak észre hogy frissen borotválkozott az öreg.  Megkívánta a kulacsot, érezte a tartalmának erős illatát már talán nyúlt is volna feléje, de aztán meggondolta magát – nem, köszönöm - mondta halkan, nem lehet, leült a padra elrévedve nézett a part felé. Nem is vette észre, de önkéntelenül rátette a hasára a kezét, benyúlt kabátja alá a pocakjára…gondolatai száguldoztak..mostanában kívánós vagyok és már biztos volt benne…
Az öreg észrevette, vén szemei sokat láttak már- mehetünk vissza meg ne fázzon, nyirkos az idő, csontig hatol, aki nem szokta annak nehéz ez –
Jó ember volt az apja folytatta reszelősen, rágyújtott és húzott egyet az evezővel
- Mostohaapám volt- mondta a lány nézte az öreget, ahogy evezett nyugodtan megfontoltan, szájában lógott a cigaretta
-Ühüm- dörmögte -.jó ember vót…de az asszony …az anyukája elvesztését- kivárt kicsit az öreg…azt nem bírta el….elhagyta a hangja, a lelke…a fiú sem jelentkezett - szemei kiváncsian hunyorogtak a lányra, de az nem válaszolt. Az anyjára gondolt, a gyászra amely csak jóval később fogta satuba a lelkét…emlékezett a férfire, ahogy állt a szertartáson, mint egy szikla, az arca is kőből volt, de látszott hogy derékba hasította a viszafordíthatatlan. A fiú, talán ha egyszer látta, mostohabátyját, senki nem tudja merre jár a világban. Látott fényképeket róla, ahogy áll büszkén, idegenben kóborolva, csavarogva. Tékozló fiú gondolta, aztán bepárásodtak szemei, hisz én sem voltam különb.

Aztán ahogy a partra értek, észrevette a két férfi ott oldalt már pakolja vissza a szerelést, dobják be a horgokat. Az öreg kimászott a partra, kikötötte a csolnakot, kezét nyújtotta lánynak, ahogy segítette ki a partra. A lány rátámaszkodott a kinyújtott karra, érezte a viharkabát viaszkos vastag vásznát és alatta mintha gerendát markolt volna.
- Köszönöm, köszönök mindent a segítségét.- mondta az öregnek
 Az meg nézte a lányt, - ő így akarta, hát így is lett és ez így helyes -mondta,  halk és rekedt volt a hangja…talán a cigitől amit elszívott, a szemi is furcsán csillogtak…
- A házra vigyázzon, jó ház az, ne féljen tőle, a lelke, a lekük már rég eltávozott onnan -folytatta az öreg -– már a vízen van és vigyázz a magunk fajtára – mutatott hátra az öreg 


A lány körbenézett a házban, a nappaliban, megállt a polcon levő kis fénykép előtt.. nézte az anyját és a mellette levő férfit …ameddig tudtatok vigyáztatok egymásra suttogta maga elé…és rám is, ránk is vigyáznak simogatta meg hasát.
Bezárta az ajtót, beült az autóba…elgondolkozott 5 órája van, hogy kiérjen a reptérre és még be kell mennie az ügyvédhez is. Ahogy elhaladt az öreg fúz mellett, látta annak foltos kérgét, vagy csak látni vélte, a foltokat rajta…

03:20...kávé, tus..aztán indulás

jó eső volt tegnap, bár nem mintha hiányzott volna...de kerülgethettem a pocsolyákat, emlékezetből sejtem melyik rejt nagyobb gödröt....   

Azt hittem csak én küszködök ilyen gondokkal, azt írja ki a Web 'n'Walk vagy mifene, hogy kiváló jelerősség, de a gép lassú, a letöltés akadozik az Edge-n.... és nem gép hiba, mert máskor jól múködik, ahogy most is....ezekszerint, nem csak a jelerősségtől függ

Megyek kifliért...szeretem a friss péksüteményt...meg a buszhoz viszem ki a melósokat...akik hajnalban 04:10-kor indulnak.

na de mááá rég beléptem vóna, ha lett vóna jelerősség, meg mit tudom én mi nem. Igaz kicsit felhős az ég, de a hold egyre kiflibb.

hétvégén reggel, ( nincs autózás, nincs komoly munka ) akár pár kupicával is, kenyeret szalonnához, bár a jófajtát, már aranyárban adják.

A tejet nem iszom, de zsömlét már megvettem....
7 fok, őzeket láttam a határban, a csillagok is hunyorognak, a hold is vigyorog...

Az erdőt, bár már kicsit túlzás annak nevezni Darányi Ignácz gróf telepítette annak idején, őróla kapta a nevét is. Jó szemmel látta a jövőt, bár nem azt, ami aztán a hosszú évek során kiformálózódott. Nincs ennek gazdája, csak rablója beleértve a sok-sok tulajdonost is. Van fa ebben mindenfajta, csak fenyő nincs. Bár ahogy járta – keltében az ember látja, tölgy sem igazán.  A berek régen szép lehetett, izgalmas és agrár szemmel nézve talán haszontalan, bár ezt meg lehetne kérdőjelezni, hisz a természetben mindennek meg van a maga értelme és haszna. Az erdő felé vezető út mellett szántóföldek, beszántva minden, ami-ahol teremhet. Aztán meresztették a szemüket a gazdák, mikor a belvíz állt a földeken. Mostanában valaki gondolkodni kezdett, mert a földek között megjelentek újból a régi árkok és milyen furcsa a belvíz is csökkent, az árokban meg volt víz, ha akarnák locsolhatnának is vele.
Talán a gáti úton húzódott régen a régi 51-es út, nem lehet tudni…Domború útfelület, keskenyen kiemelkedve a síkságból. Régen hajó is járt a vízen, avval jöttek sokan, aztán gyalogoltak, vagy 4-5 kilómétert, hogy a berekbe érjenek. Már nem jár a hajó, de talán majd, ha valóban kotorják majd a vizet, bár a fejlesztéssel együtt akkor meg megjelennek a vizek modern sportolói….aztán az a varázs is elmúlik, még az is ami megmaradt. 
A telep egyik felén a bevezető úttól jobbra a szivárgó ér túlpartján, még látni a berek nyomait, nád nő ott, meg bokros, tán kis láp is van, rejteni benne el lehet holtat, titkokat mindent. Ennek is van gazdája, vagy húsz. Parcellázni akarták, de mit ? meg hát már most már nem úgy megy mint régen….erdő kéne rá, fűz, meg ami bírja a vizet, mert meg is köti a talajt, meg szabályozza a talajban a nedvességet. De hát közös lónak túrós a háta…
No, a nap is erőlködik, elég volt már a szürkeségből, meg a szemerkélő esőből…. Vidámabb a kedvem, meg is tekerem a butykos fejét, jó fajta Hajdúságból kaptam a főzetet, erős és íze van neki, jó az reggel éhgyomorra, meg úgy is leülve elégedetten, hogy elvégeztem mára, amit akartam. 

Csónd van...pár nyulat láttam csak, meg talán egy rókát, de későn vettem észre..tavasszal, meg nyáron ilyenkor már a madarak ébrednek...

Ahogy a gáti úton megyünk a másiki megye felé, van egy tanya jobbra le, egy csöppet az út mentén közvetlenbe... A gazdát csak mindenki "kpvbolynak" hívja, tán mert a kalapja hasonló amit horodott egy időben, meg hosszú haja is volt neki, mint "Keomának". De dolgozik rendesen. tehenei vannak, kis földje, meg hát assszony is két poronttyal.  Néztem ahogy beganyézza a tanya mellet a földet, figyeltem ahogy felépítette a górét a ház mögött , néha tejet is veszek tőle frissibe, bár én nem iszom a tejet, amióta eszemet tudom soha. De az asszonynak kell, szereti, jó belőle az aludt tej.
Egyszer találtam egy kóbor ebet, fiatal volt, valaki kirakta az erdő mellett, autóból, mert rögtön ugrott be az enyémbe. Ahogy elnéztem Fila braseiro keverék lehetett, szuka  csak még fiatal, de mint egy kis borju akkora már. Az otthoni kutya rögtön megrohanta, majd miután behodolt, már hágni akarta, pedig még fiatal volt az istenadta talált jószág...  szívem szerint megtartottam volna, hálás volt az minden jó szóért, de még a dorgálásért is....

De a család megijedt a nagy tappancsaitól, meg a rémisztő ábázata is ijesztette őket, így kocsiba raktam és úgy estibe elindultam keresni neki gazdát...megálltam a Kovbolynál, ki is jött ajánlottam neki, de mondta van neki vagy 5 kutyája, ez már nem fér el....megértettem.
Amig beszéltünk a kutya kocsiban lenyomta a talpával a központi zárat, a kulcs benn, a motor járt. Mpndtam a gazdának, le van húzva az ablak résnyire, a te kezed inas szikár tán befér. Nézte az ebet a kocsiban, aztán ingatta a fejét ő bizony be nem nyúl...
Mondom neki, ha benyulok, kinyitom megtartod-e az ebet, mert ez igen jó józság, nézd a szemét, tetszel neki.... vigyorgott a kovboly...mondom van 5 kutyád, kell is, jár erre róka, görény, meg kétlábú is gyanúsba, jól jön ez még....ingatta a fejét, de láttam megfogtam a gondolatát....5, vagy 6...mindegy már...ütöttem a melegedő vasat
Végül is...dilemmázott
de már nyúltam is be a résen..horzsolva bőrt húst. a kutya meg boldogan nyalogatta a kezem...de sikerült....és a ktya is jól járt...

Mikor arra megyek, gyakran látom ott van a telek közepén....ha megállok rohan hozzám és döntene fel...
Mit zabálsz borjut? Ki vagy gömbölyödve.... kérdem tőle, ő meg boldogan csóválja  az egész hátsó felét, amely  külön táncot jár az örömtől..... csak a ha kisgyerek felé indulok a legkisebb felé akkor mordul egyet......

Reggel a férfi átment a faluba...a tüzép telepre...kell már a tüzifa, rendelni kéne.
A telepen a pirospozsgás fehérnép fogadta, magyarázta, hogy alig van fa, hordják rendesen csak két-három hét hogy tudnák szállítani.
-Az a nagy halom, az mi, ott kugliba...kérdezte a férfi..
Tölgy, nem viszik, mindenki akácot akar.
-Megnézem és már ballagott is kifelé ( a régi tulajt az öreg papát jobban csíptem, vén zsivány volt, de ha megtaláltam vele a hangot akkor moindketten jól jártunk) Belenyúlt a kupacba kiemelt egy kuglit, odébb rugott vagy kettőt, látta omlik le róla a kéreg...könnyű volt a kugli, már a tölgyhöz képest----jó ez dörmögte azzal már battyogott is vissza az irodába
- kell az nekem, szóval mikor szállítanák ?
- Ma, vagy holnap, hova is kellene ?
Aztán a férfi hosszasan magyarázta merre, elmondta a régi neveket meg az újat is, aztán megegyeztek, hogy a sofőr az majd csak rájön merre kell menni.
Hazafelé beugrott a másik vármegyébe, a kocsmába, új híreket hallani. Meg hát mit szólnak a folyó mellett mérik fel a szennyvízcsatorna helyét....meg  kotrás is lesz...meg minden toronyóra...aranylánccal....Az öreg bátyó csak ingatta a fejét, aztán nem szólt semmit.
A csapos fogta csak hosszúra, fecsegett az ahogy szokott...nem tudott meg semmit.
Hazafelé kerülgette az úton a gödröket, mérgelődött, már tavaly ősszel, meg télen a fahordók szétdarabolták az utat a teherautókkal, aztán jöttek a mezőgazdasági gépek, "rádolgoztak"...a javításba meg senki nem száll be. (hm.... az állami támogatásból nem futja)
A polgármester-asszony meg langyos víz, nem lesz ennek jó vége, pedig időben kéne észbekapni, ha tényleg megindul a fejlesztés.   

ez a vatera kezd érdekelni....
ekéne adni az asszonyt....de azt mán büntetik, vagy magam  adjam el...
de valóban érdekes történet....hallottam már róla, és böngészni sem rossz, persze így kap rá az ember...

Csend...csend van az erdőben is....a tücsköket nem számítom, mert ha elhallgatnak akkor mozgás van.....
lehet üvölteni kéne bele a csendbe, Bambi is felemeli a fejét ....itthon a gazda....a róka is megáll felemelve egyik melső lábát beleszimatol a levegőbe....az egerek is megtorpannak, ahogy keresik a meleg fészket télre... a kutya eleégedetten mordul egyet, bűszkén vakkant kettőt, a falkához tartozik..
Bort tölteni kéne a pohárba...már átjön rajt a fény, töretlenül....hogy múljon is az idő....

Talán valamikor a Kunok szálláshelye lehetett, aztán ahogy felbomlottak a közösségek, elvésztek a törzsek, beolvadva és elpusztulva az évek viharában, már csak a neve maradt fenn, a vidéknek.
A távoli gátról, amely az 51 –es úttal fut párhuzamosan szinte, a folyó felé induló bekötő út,  valaha szebb napokat is láthatott, átszeli a mezőgazdasági földeket, majd keresztül tör a Darányi erdő megmaradt hektárain és becsordogál a telepre. Az út mellett kis szivárgó árok húzódik, jelentősége az öregek szerint van neki, a talajvíz szabályzásában és persze  áradáskor lehetne átterhelni a víztömeget…de most benövi a bokros, partján nyurga törzsű fák kapaszkodnak pár évig, hogy kidőlhessenek. Azon túl…műveletlen földek húzódnak, nádas, talán láp is…van neki tulajdonosa szép számmal, és ahogy mondani szokás, mint a lónak, amelynek háta közös, vagy valami hasonló.
Ha felmászol az öreg fűzfára, annak csúcsába, ellátni három vármegyébe, rögtön észrevenni a nagy folyó túl partján forgó, Don Quijote látomására modern formában emlékeztető szélerőművet.
Közelinek tűnik, ha kinyújtod karod tán meg is érinthetnéd, de mégsem.
Asszondták az öregek, hogy ez régen berek volt, szúnyoggal teli, el is nevezték szúnyogosnak…aztán feltöltötték, parcelláztak, épitkeztek, aztán a fejlődés abba maradt. Bár azt is mondták, hogy rengeteg homokot is bányásztak ki a területről, ami nem érthető, ha berek is volt meg homokos is…ki hogy emlékezik…Szúnyog azért van bőven…hm..inkább berek lehetett.
Múltkor vaddisznót is láttam az erdőben. Ahogy az úton haladtam, ő meg át fele, keresztbe, húzta be a sonkáját az erdőbe. Mondtam is vadásznak, mert a disznó ritka erre, ő meg mesélte átjönnek a jégen, vagy nyáron átúsznak a folyón túlról…aztán kérdezgette merre láttam… Mondtam is neki arra, meg arra épp csónakot keresett, hogy visszamehessen. Tudom kilőné, kereste is a nyomát, több napon keresztül.
Szeretem mikor a telep kihalt, csönd van az élet csendje. Megismerem a távoli szomszéd autójának zörgését, amikor éjjel érkezik, vagy a mindenes Sanyibá..bicajának kattogását.
Mert itt mindenki úgy hívja a másikat…a hangosgyuri, találtkutyásgyuri, a kétkutyás, a bajusz, villanyszerelőjózsi, gálék (pedig csak a kocsijuk rendszáma kezdődik GAL-lal, svédgyula (mert svédben született), cigánygyula (pedig nem is az, csak hosszú éveken át olajozott, lehet megfogta az olaj a bőrét) ésatöbbi ésatöbbi…a nevek mit sem számítanak.
Most éjszaka van és csönd, élet csendje, tücskök, békák, nem soká jön a kuvik, kiabál párat, talán vadászik, még nem láttam. Néha felveri a csendet egy ragadozó élelmének sikoltása, aztán már többet nem kiabál.
Meg a kutya, éber az állandóan és különösen nem bírja a sűndisznókat, pedig jó lenne a kertbe egy család, idén sok a csiga, a kutya, hát az meg a csigát nem eszi.
Éjszaka van és érzem, a teraszon a fa illatát, - most vertem fel pár napja a terasz deszkáit, a levegő is hűsül, a borom is fogy, majd holnap a faluban, a másik vármegyében beugrom az ivóba, van ott palackozva jó fajta is.
Lehet holnap kimegyek a vízre is, igaz a csolnakot már rég ellopták, beszélni kell a partiakkal, hogy megy-e már a hal, némelyik öreg ismeri jól a vizet, ha kedve úgy tartja el is mondja…
Vihart jósoltak mára, de erre nem jött. Nem is baj, recseg ropog a ház ahogy a szél lecsap,, főleg északnyugatról. Ha délről jön azt nem szeretem az mindig nagy, de az ritka. Jó ház ez fából van itt szinte minden, bírja az időt, csak gondozni kell és meghálálja. Nem is fiatal nősülhetne már bőven, ha tehetné. Kiszolgál ez már minket becsülettel, aztán majd, majd valaki kinyitja az ajtót, újból.
 
 
     

Működik...Köszönöm Csuhás és Aki....és Ketnek is a segítséget, hogy megpróbáljam kijátszani avirtuális ördögöt...