VN bejegyzései

Még az eső is kínoz. Cseppjei lassan hulló könnyeid, üteme utcán koppanó lépteid, szinte hallom, hogy kattan a zár, két karom már kitárva vár, … s nincs mit öleljek. Ismét egy magányos este, melyen hiányzik szeretőm teste, és ismét egy … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Ma bűbájos este vár Rád Elvarázsol, elrepít, Lágyan omló, puha sátor, Igézően beterít. Névnapod van: kívánj álmot, Dallamosat, édeset, Ágyikódban elheverve, Napsugártól színeset, Aranyszállal szőtt regében Kincset érő életet.

Zongora vagy, melyen játszanom szabad, nem hagyod, hogy lehangoljalak, vezeted érző ujjaim érzéki testeden, melyre vágyaim egy melódiával festhetem. Ereinkben dallamként lüktet a vér, s szívbillentyűink (fekete, fehér), pumpálják belénk a színorgiát, mikor karom a karod, lelkem a lelked öleli … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A magadban felépített szeretettel játszhatsz, mint egy Jengával. Ha stabil alapokra építkeztél, és szakértő kezekkel nyúlsz hozzá, nagyon sok alkotóelemét kiveheted,- a torony rendületlenül áll. Nem leszel kevesebb ettől, csak add tovább másoknak, s nézd örömmel, ahogy Ők is játszanak.

Fáradt lelkem vágyna már aludni végtelen, sötét e kor, e csúf világ, soká nem nézhetem. A föld felé, ha hív a cél, szívem nyugalomba száll, s nem letör, új kedvvel tölt el majd az irgalmas halál. De testem visszaretten, mert … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Visszafogom magam, hogy meg ne bántsalak, rendre torlódnak nyelvemre a kényszernyelt szavak, de félteném érzékenységed a durvaságomtól, az át nem gondolt, kínzó cinizmusomtól. Mert bennem lobog, s bár tüze nem éget, sokszor hoz magával meg nem értettséget. Ettől fáj, s … Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →